A holokauszt egyetemi oktatása kapcsán kitört vita eszembe juttatott egy mondatot, melyet a negyvenes évek elején hallottam egy úriembertől: „Már alig várom, hogy úriember megint antiszemita lehessen.” Ez a mondat kiválóan jellemzi a magyarországi antiszemitizmus egyik – bocsánat a szóért – liberális formáját, ami nélkül nem lehet megítélni a Horthy-korszak számos közéleti szereplőjének a magatartását.
Sok embert ismertem, aki sosem tagadta (meg) az antiszemitizmusát, de a negyvenes években, 1944-ben segített zsidóknak, olykor saját életét is kockáztatva. Bajcsy-Zsilinszky példáját mindenki ismeri. De nem voltak kevesen azok az antiszemita előítéletektől nem mentes úriemberek, polgárok, parasztok, akik tudtak hallgatni, amikor a hatalom feljelentést várt tőlük.
A nagyanyámat ellátó cseléd a nyilasuralom alatt a piacról hazafelé tartva megelőzött egy nyilasok terelte nőcsoportot, az egyik nőbe belekarolt és kiemelte. Az emberi tisztesség sok hétköznapi esetben felülkerekedett az előítéleteken, legyőzte a félelmet és a jóra való restséget.
