Hát ez a magyar

– Gúnyolódsz, ebadta?

Ezt egy meséből tanulta, a nénike persze nem ismerhette, csak pislogott szegény, s elfordult, én meg égtem, mint a rongy, de a picur csak röhögött.

Szóval nyomom a gázt az autópályán Budapest felé, a benzinórát nézem, s egyszerre csak megpillantok egy szirénázó autókonvojt a másik sávban, egy autó, két autó, három autó, négy, öt, hat, uramisten, vagy tizenöt szirénázó ­autó, s száguld mind Budapest irányából kelet felé. Vannak köztük rendőrségi autók, s fekete mikrobuszok is, éppen olyanok, amilyeneket Orbán Viktor és Szijjártó Péter használ.

– No nézd csak, menekül a kormány – néz rám reménykedve Jeva Ivanovna, mire visszanézek:

– De ki elől?

Azért ez nem olyan mindegy. Ezt azért fontos lenne tisztázni, még mielőtt Pestre érünk, mert ha nem azok jönnek, akikre számítunk, akkor fordulhatunk vissza, s tankolhatunk megint. De ezt nem is nekünk kéne tisztázni amúgy, hanem az üldözőknek, feltéve ha vannak, s van pénzük benzinre. Gyorsan csatornát váltok, hátha bemondják a hírekben, hogy menekül a kormány, de nem mondják be, úgyhogy visszaváltok, s hallom, hogy a Zaz nevű francia énekesnőt még mindig nem érdekli a pénz, csak a boldogság. Ó, hát persze, miért is érdekelné, hiszen ünnep van, ma van a forradalom évfordulója, a pénz ma nem olyan fontos, csak a boldogság, lám csak, a franciák tényleg hülyék. Ezt éppen a francia rokonoktól tudom, akik még időben elárulták nekem, hogy ne legyenek illúzióim, a franciák csak olyankor csinálnak forradalmat, ha felmegy a sajt ára és azzal együtt drágul a vörösbor, s ennek igazolására egy bizonyos Kondratiev urat emlegettek.

– Ismered te Nikolai Kondratievet? – kérdezték.

– A péket? – kérdeztem vissza, mire nevettek, azt hitték, viccelek, de nem vicceltem, mert Boulevard Romain­ Rolland végén, nem messze az Auchantól, tényleg ismertem egy orosz péket, akinek hasonló neve volt, a rokonok azonban legyintettek, hát ez a magyar hülye. Ez volt a szemükbe írva.