Ősegérke terjeszt bacit miköztünk, a meg nem gondolt dohogás.Én sem vagyok immúnis. BKV-bérletet akartam venni az automatánál, az meg igazolványszámot kért tőlem. Haragudtam rá és a gazdájára, hogy mit hülyéskednek velem, és inkább lógtam még pár megállót az előző nap lejárt bérletemmel. Ahogy elterjedt a hír, hogy ezentúl számmal adják a bérletet, a környezetem rutinszerűen dohogni kezdett, rutinszerűen csatlakoztam hozzájuk. Aztán elkapott az önreflexió: miért is van igazunk? S be kellett látnom: nincs nekünk igazunk.
 |
| Máthé Zoltán / MTI |
Ellenben igaza volt barátomnak, aki diákkorunkban jegy és bérlet nélkül közlekedett. Mindig tartott magánál egy ötvenest, amikor lebukott, vigyorogva odaadta az ellenőrnek. Komolytalan volt a jegyár, a büntetés, az ellenőrzés. A barátom átlagosan havonta egyszer bukott le, annyit költött, mintha bérletet vett volna. Filozófiája is volt: ha úgy döntöttek, hogy a közlekedés szinte ingyenes, akkor legyen tényleg az, ilyen áraknak nincs értelmük. Sokunkba beidegződött: ha „odafent” nem gondolják komolyan, hogy komolyan megfizetik a munkaerőnket és megfizettetik a létfeltételeinket,ne gondoljuk komolyan mi sem. Gondnokság alá vetettek minket: gondoskodjanak rólunk, ne számítsanak a részünkről morálra, felelősségérzetre.
