galéria megtekintése

Helyben járnak

18 komment


Lencsés Károly

Alighanem egy ország állapotát minősíti, hogyan bánnak az idősekkel. Azokkal a nyugdíjasokkal, akik egy végigdolgozott élet után jogosan várhatják el, hogy leszármazottaik tisztes öregséget biztosítsanak nekik.

Ez persze, ha nincs éppen gazdasági válság, nem kis részben értékválasztás kérdése is. Azon múlik, hogy a hatalom miként gondolkodik a nyugdíjasairól. Dönthet úgy, hogy stadionokra, Liget projektre, olimpiai álmokra, kormányzati negyedre költ, de úgy is, hogy a szüleink megélhetését könnyíti meg.

Nem egyszerű döntés ez. Most is évente háromezer milliárdot meghaladó összegről van szó, ami a teljes GDP csaknem tíz százaléka. Ennek most megvan a fedezete, hiszen a nyugdíjkasza pillanatnyilag szufficites. Vagyis: több a bevétel, mint amennyit öregségi nyugdíj címén kifizetnek.

 

Ha ez igaz, kifejezetten érthetetlen, amit az Orbán-kormány a nyugdíjasokkal művel. A nemzetgazdasági miniszter bejelentése szerint jövőre 0,9 százalékkal nő a nyugellátások mértéke, ami éppen megegyezik a tervezett inflációval. A nyuggerek tehát helyben járnak: 2017-ben annyiból kell kijönniük, mint idén. Miközben az aktívak reálbérei tavaly négy százalékkal emelkedtek és idén még nagyobb mértékben nőhetnek.

Ehhez képest a nyugdíjak 2016-ban 1,6 százalékkal emelkedtek, 2017-re pedig az idősebbeknek be kell érniük a nem egészen egy százalékkal. Ami egyfelől igazságos, hiszen azt kapják, amire a befizetett járulékuk alapján jogot szereztek. Tehát a nyugdíj reálértéke nem csökken. Másfelől – ismétlem – az ország állapotát minősíti, ha a nemzet állítólagos gyarapodásából nem részesülhetnek azok, akik megteremtették az alapjait annak, hogy Magyarország jobban teljesítsen, s a reformok működhessenek.

Korábban más rendszer működött: a svájci indexálás, ami azt jelentette, hogy az átlagbérek, illetve az infláció változásának függvényében határozták meg, mennyi legyen a nyugdíj. Ha csökkentek a fizetések, miközben nőtt az infláció, kevesebbet érhetett a nyugellátás, amire a 2000-es évek végén volt is példa. Akkor, ellenzékből a szociális érzékenység nevében a kereszténydemokraták azt akarták elérni, hogy a pénzromlásnak megfelelő ütemben kompenzáljanak.

Nekik lett igazuk, mert sikerült addig eljutni, hogy a nyugdíjak emelésénél egyetlen szempont játszik: a következő évre tervezett infláció. Csakhogy az leállt. Nem tudni ugyan, hogy az év hátralevő nyolc hónapjában, illetve jövőre mi történik, de a 0,9 százalék kőbe vésett számnak tűnik. Akkor is, ha megugrik az energiahordozók ára, de az sem számítana, ha magyar gazdasági csoda következnék be.

A mostani rendszer egy dologra jó. A biztonsági játékra: a nyugdíjasok se nem nyerhetnek, se nem veszíthetnek. Amennyiben leáll a jövedelmek növekedése és meglódul az infláció – aminek semmi jele –, a pénzüknél maradnak, de ha a reformok tényleg működnek, abból sem vesznek észre semmit.

A legjobb tehát, amit elmondhatunk: az Orbán-kormány legalább nem vesz el semmit a nyugdíjasoktól. De nem is ad nekik semmit.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.