galéria megtekintése

Haverok húsa

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 09. számában
jelent meg.


Rab László
Népszabadság

A turistaszezon első napjaiban ütött be a Tisza-tónak a tiszafüredi lépfenefertőzés, amelynek részletei szép lassan kezdenek kigömbölyödni. A helybéliek és az ország pontos tájékoztatása elmaradt, ha lehet mondani, a pánik is fölütötte a fejét, ennek pedig fő oka, hogy ezen a vidéken be lehet juttatni stikában elpasszolt húst a közétkeztetésbe, még akkor is, ha a marhák nemzeti parki területeken hullanak el.

Szarvasmarhatelep Tiszafüred–Kócsújfalu közelében: innen kerülhetett ki a kórokozó
Szarvasmarhatelep Tiszafüred–Kócsújfalu közelében: innen kerülhetett ki a kórokozó
Czeglédi Zsolt / MTI

A máskor a madárfüttyöt is szabályozó nemzeti parki hatóságok is csak kullognak az események után, és ezt teszi az osztrák földbirtokosokkal szemben oly karakánul kurjongató magyar agrárminiszter is, aki felháborodik, amikor a lépfenés fertőzés kapcsán a lapok megemlítik, hogy egy jó ismerőse telepén történt az eset. Fazekas Sándorból egy közhelyeket tartalmazó közleményt lehetett kipréselni a múlt hét végén, amiben a miniszter nem felejtette el megjegyezni: politikai célokra használják fel a fertőzés tényét.

 

Arról persze a földmutyi fölött mindvégig szemet hunyó miniszter nem beszél, hogy az érintett vállalkozó úgy nyerte el a 250 hektáros állami földbérletet, hogy egy darab marhája nem volt. Csak jól kellett helyezkednie, és jó kapcsolatokat kellett ápolnia a Fidesz-politika krémjével, és akkor a hajógyártás mellé föl lehetett venni a szarvasmarhatartást is. Tényleg kezd feléledni a nyolcvanas évek kapcsolati világa. A lehetőségek az ügyesek ölébe hullanak, ha pedig valami baj van, okkal lehet rá számítani, hogy úgyis elsikálják a nagykutyák.

Még nem ismert minden részlete a fertelmes ügynek, de az már most látszik, hogy a vállalkozónak vajmi kevéssé számított az, hogy másokat veszélyeztet: a hús eladásából származó haszon lebegett a szeme előtt, ahelyett, hogy azonnal rohant volna az állategészségügyhöz, és megtette volna a szükséges óvintézkedéseket. Ő maga. Az is megér egy misét, hogyan adják-veszik a „köztiszteletben álló üzletemberek” Magyarországon a fertőzött élelmiszert. „Tomikám, lenne itt egy kis marhahús!” Egy ilyesféle telefonhívás elég volt a tiszafüredi lépfenés hús elpasszolásához.

Tudósítónk azt írja, hogy Ábrahám Tamásnak, a tiszafüredi közétkeztetést is ellátó Füredi Hableány Bt. vezetőjének állítólag eszébe sem jutott, hogy hatósági papírokat kérjen Nagy Józseftől, a City-Farm Kft. tulajdonosától, amikor megtudta, hogy a hús „jutányos áron” eladó. A lépfene az egyik legszörnyűbb, emberre is átterjedő állati fertőzés. Felbukkanása nem tesz jót a magyar marhahús exportjának, és nem segíti a marhahús belföldi felfuttatását sem.

Amikor Fazekas szokásos kampánykörútjain arról szónokol, hogy a magyar élelmiszer és a magyar termék mindenek felett ajánlott, nem biztos, hogy átgondolja, hogy a főúri kegyben részesített haverok lesznek azok, akik egy szemvillanás alatt lerombolják az agyonépített imázst. Ha nem veszélyeztetnék a gyerekeket a közétkeztetésben, és tudnánk, hogy a lépfene kórokozóját nem hordták szét a Hortobágy más vidékeire is, mondhatnánk, csak tessék nyugodtan kivételezni továbbra is a húsosfazék közelébe került vazallusokkal, adjanak nekik olcsó földeket, hadd vehessék fel az agrártámogatásokat. De nem mondunk ilyet, mert a tiszafüredi eset is azt igazolja: a helyzet ennél sokkal veszélyesebb kezd lenni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.