Van több török újságíró ismerősöm, akikre gondolva egyre gyakrabban jut eszembe, nem kerültek-e börtönbe. A legutóbbi történet, amelyről a világsajtó is beszámolt: a hatóságok terrorizmus támogatása vádjával letartóztatták egy kurd lap szerkesztőit. Válaszként három török újságíró, egyikük a Riporterek határok nélkül szervezet helyi képviselője, beállt a helyükbe szerkeszteni. Őket is lecsukták.
A törvény alapján automatikusan terroristának minősül az, aki beszámol a kurd gerillák és a török biztonsági erők közötti összecsapásokról, s megemlíti, hogy a kormánycsapatok megsértik az emberi jogokat, a török törvényeket. A hatalmat elképesztő intenzitással védik Törökországban a tények feltárásától. A világsajtó többnyire csak akkor figyel fel az esetekre, amikor az államfő külföldi sajtótermékeket, esetleg humoristákat perel be. Törökországban viszont tucatjával kerülnek a bíróságok elé az „elnökgyalázó” vagy a „törökséget” sértő cikkek, műsorok miatti vádak.
Egyik ismerősöm országosan ismert publicista. Angol nyelvű internetes felületen olvasom időről időre megjelenő vitriolos elemzéseit. Egyre kevesebbet. Pedig az utóbbi időben le sem írja Erdogan köztársasági elnök nevét. De egy vezérelvű pártállamban nem kerülhető meg a Főnök. Arra gyanakszom, hogy ismerősöm írásait maguk a szerkesztők ritkítják. Vagy a laptulajdonos. A sajtóvállalat (több lapot, magazint, honlapot ad ki, rádióállomásai, tv-csatornái vannak) ellenzékinek számít. Liberális, Európa-párti, a világi Törökország eszméit hirdető média – büszkélkedik a cég.
