galéria megtekintése

Hátrál a média

1 komment


Miklós Gábor

Van több török újságíró ismerősöm, akikre gondolva egyre gyakrabban jut eszembe, nem kerültek-e börtönbe. A legutóbbi történet, amelyről a világsajtó is beszámolt: a hatóságok terrorizmus támogatása vádjával letartóztatták egy kurd lap szerkesztőit. Válaszként három török újságíró, egyikük a Riporterek határok nélkül szervezet helyi képviselője, beállt a helyükbe szerkeszteni. Őket is lecsukták.

A törvény alapján automatikusan terroristának minősül az, aki beszámol a kurd gerillák és a török biztonsági erők közötti összecsapásokról, s megemlíti, hogy a kormánycsapatok megsértik az emberi jogokat, a török törvényeket. A hatalmat elképesztő intenzitással védik Törökországban a tények feltárásától. A világsajtó többnyire csak akkor figyel fel az esetekre, amikor az államfő külföldi sajtótermékeket, esetleg humoristákat perel be. Törökországban viszont tucatjával kerülnek a bíróságok elé az „elnökgyalázó” vagy a „törökséget” sértő cikkek, műsorok miatti vádak.

Egyik ismerősöm országosan ismert publicista. Angol nyelvű internetes felületen olvasom időről időre megjelenő vitriolos elemzéseit. Egyre kevesebbet. Pedig az utóbbi időben le sem írja Erdogan köztársasági elnök nevét. De egy vezérelvű pártállamban nem kerülhető meg a Főnök. Arra gyanakszom, hogy ismerősöm írásait maguk a szerkesztők ritkítják. Vagy a laptulajdonos. A sajtóvállalat (több lapot, magazint, honlapot ad ki, rádióállomásai, tv-csatornái vannak) ellenzékinek számít. Liberális, Európa-párti, a világi Törökország eszméit hirdető média – büszkélkedik a cég.

 

A török közönség liberális része kritikus hírszolgáltatást akar, ilyen újságokat vesz. A holdingnak vannak  más érdekeltségei is. Energiacégek, ipari vállalatok, vasüzemek, építőipari trösztök. Nagy üzletet azonban Törökországban csak az állammal lehet csinálni, s a holding nem akar ebből kimaradni. Ezért kollégám megjelenését inkább visszafogják. Több hasonló konglomerátum van, a példa nem egyedi. 

A sajtószabadság tekintetében az igazi veszély egy isztambuli médiakutató ismerősöm szerint az, hogy miután az állami média a kormánypárt és az elnök szócsövévé lett, a magánkézben lévő sajtótermékek többsége is az államival együtt lubickol a langyos vízben.
A médiacégek az elmúlt hét évben a kormánypárt által kijelölt tulajdonosokhoz kerültek. Nem is a nyereség a fontos számukra, hanem az, hogy szívességet tegyenek Erdogannak. Korábban a baráti csapat része volt a legnagyobb napilap, a Zaman és a hozzá kapcsolódó hírügynökség, több tévé, rádió is. Három éve a csoport feje, Fethullah Gülen muzulmán hittudós konfliktusba keveredett az elnökkel, s médiája kritikus hangnemre váltott. Ezt hamar megelégelte a rendszer: a médiacéget kormányfelügyelet alá helyezték.

Erdogan a napokban jelentette be hívei előtt, hogy szétverte a kormányt bíráló civil szervezeteket. Ezen most az Egyesült Államokban élő Gülent és híveit érti, de kijut a Soros György alapítványai által támogatott szervezeteknek is. Egy török kollégám azt mondta, hogy országában a szabad sajtó utolsó menedéke az internet. Azt hiszem, nem ismeri eléggé a kormányok technikai lehetőségeit.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.