Nem hinném, hogy akad olyan magyar médiafogyasztó, aki nem látta minden idők legviccesebb magyar tévéjelenetét (igen, viccesebb, mint a zenetévés korában a nézőket lehülyéző Rákay Philip vagy az anyázó Sebestyén Balázs, Magdi anyus halála vagy bármelyik Szomszédok-epizód), miszerint a Duna tévé egyik munkatársa (állítólag egy segédoperatőr) késve veszi észre, hogy belekerült a képbe, és a stúdiópadlóra veti magát óriási hasassal. És az egész lemegy élőben egy kívánságműsorban. Percek alatt bejárták a világot a hiláriuszos képsorok, a hasra vetődő magyar tévés nagyobb online sztár lett (jegyezzük meg: nem méltatlanul), mint a felcsúti stadion.
Kontraszt: amikor a világ legnépszerűbb weboldalai a hasra vetődő segédoperatőrt posztolgatták, a Duna tévén éppen senkit nem érdeklő, viszont jelentős közpénzekből összeszerencsétlenkedett kínlódás ment a Rubik-kocka körül, aminek éppen hogy semmi köze ahhoz a provinciális, távlattalan, teljesítménytelen dágványhoz, amiben mi hangos kéjkiáltásokat hallatva dagonyázunk. Szegény Bernáth(y) Maci, ha élne, festhetné az újabb „A magyarok zsenik” képet, mert ez megérdemelné.
