Nevezhetnénk akár emblematikusnak is, hogy a szakmailag kikezdhetetlen, de Paks „simicskás” korszakából való vezérigazgató helyett az egyik apró, de fontos Közgép-helyettesítőtől érkezik új vezér az atomerőmű-bővítési beruházás állami kulcscégének élére.
De a valóság bonyolultabb, semhogy ilyen egyszerű alakzatba sűríthessük. Többről van szó, mint hogy a mérnök Nagy Sándor megy, a jogász Bán Tamás jön, és ahhoz is nagy képzelőerő kell, hogy elhiggyük: az atomerőműben a vezetőváltás megáll három nemzetközi menedzser – a vezérigazgató, valamint a pénzügyi és a személyzeti vezető – lecserélésénél.
A jelkép ugyanakkor annyiban találó, hogy a cselekmény lényegét felvázolja: a más, politikai és gazdasági színtereken zajló törzsi háború részeként hatalomváltás van az atomiparban is. Ilyenkor a szaktudás kiváltható megbízhatósággal és lojalitással. Láttunk már hasonlót Pakson jobbról is, balról is: a Fidesztől nem távoli lízingcégből az atomerőmű élére kerülő igazgatót éppúgy, mint robbanásveszélyes helyzetben vadászni induló politikai kinevezettet. Két különböző emberről van szó, de közös pont az életükben, hogy az egyébként mindenkit mindenhonnan kiseprő következő bal-, illetve jobboldali rezsimek egyaránt igényt tartottak a szolgálataikra. És lett következménye is: az erőmű történetének eddigi legsúlyosabb üzemzavara, amelyben – hogy egy korabeli bizottsági jelentésből idézzünk – „az utólagos szakértői vélemények szerint nem volt kizárható a spontán láncreakció lehetősége”.
