Közgazdászok, gyáriparosok, kamarai elnökök sora igyekszik elmagyarázni nekünk, hogy az a magyar gazdaság egyetlen esélye, ha csökkentjük a termelési költségeket. Persze, véleményük szerint ennek csak egyetlen módja van, ha a bérköltségeket mérséklik. Vagy a meglévő bérek csökkentésével, vagy a dolgozók létszámának csökkentésével, ezzel az egy dolgozóra jutó terhek növelésével. És mindehhez az állam jogszabályokkal, az ellenőrzési rendszer leépítésével és persze gyakran munkáltatóként, saját példájával erősen asszisztál.
Természetesen tudjuk, hogy a magyar gazdaság mint nyitott gazdaság más országokkal versenyez. De valóban azt gondolja bárki is, hogy képesek leszünk olyan szintre vinni a béreket, hogy ilyen területen legyőzzük a távol-keleti országokat? A válasz: nyilvánvalóan nem! És aki ezt megpróbálja, az a tűzzel játszik.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség azt gondolja, hogy válaszúthoz érkezett az ország. Vagy belemegyünk egyre inkább abba a versenybe, hogy miképpen lehet még jobban kizsákmányolni a dolgozókat, vagy célzott gazdaságpolitikával, jól megválasztott piacokkal, ágazatokkal nekifutunk egy magyar álom megvalósításának. Ennek első lépése, hogy hitessük el az ún. bérből és fizetésből élőkkel, hogy van lehetőség az előrelépésre. Nemcsak létben tart a munkahely, hanem esélyt ad egy élhetőbb életre. Ezért kezdeményeztük a kormánynál, a munkáltatóknál, hogy közösen számoljuk fel a dolgozói szegénységet, és rövid időn belül érjük el, hogy ne legyen olyan teljes munkaidőben dolgozó, aki a létminimumnál kevesebbet keres. Elsőre talán ambiciózus ez a cél, mivel ma a minimálbér a létminimum értékének 76 százaléka. De azt gondolom szakszervezeti vezetőként, hogy nincsen más lehetőség a társadalmi béke megőrzése érdekében, mint perspektívát adni az alacsony keresetűek számára is.
Az általunk kidolgozott javaslat öt elemet tartalmaz:
– egységesíteni kell a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér összegét;
– meg kell őrizni a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt;
– a nettó minimálbér és a létminimum közötti távolság fokozatos közelítésére van szükség, hogy 2018-ban a két összeg közötti távolság nullára csökkenjen;
– a minimálbér emelésének hatását végig kell vezetni a közalkalmazotti rendszeren. Természetesen az ágazati életpályamodellek ezenfelül további emeléseket kell, hogy eredményezzenek, főképpen a munkaerőhiánnyal küszködő területeken;
– ezzel együtt az államnak vállalnia kell, hogy minden évben legalább a minimálbér emelésének megfelelő mértékű általános béremelést hajt végre az állami vállalatoknál.
Mit jelent ez a számok nyelvén? Amennyiben élünk azzal az optimista feltételezéssel, hogy a létminimum értéke kb. 10 százalékos mértékben növekszik a mostani kormányzati ciklus alatt, amihez alacsonyan tartott infláció, stabil gazdasági fejlődés kell, akkor a 2018-as összeg 98 200 forint lenne. A ciklus hátralévő részében 47,7 százalékkal kell megemelni a minimálbér nettóját. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan kb. 10 százalékos nettó emelésre van szükség.
Ennek hatására az alacsony keresetűeknél olyan vásárlóerő jelenne meg, amelyet biztosan idehaza használnának fel, így élénkítené a gazdaságot. A minimálbér emelésének mindig van egy közvetlen hatása az alacsony keresetűek körében, hiszen elkezdi felfele nyomni a vállalaton belüli béreket. Ez pedig azt jelenti, hogy az átlagkereset is magasabb lenne, így azokban a rétegekben is megjelenik egy növekvő vásárlóerő.
Talán természetes, bár hitem szerint abszolút nem logikus, ha ennél a résznél azt mondják a munkáltatók, talán még a kormány is, hogy ez lehetetlen, és a szakszervezetek nem törődnek a gazdasági lehetőségekkel.
Látom magam előtt a kritikákat, hogy így majd nem jönnek ide új befektetők. És a legrosszabb munkáltató is többet fizet, mint a semmilyen. Azért valljuk be, hogy a keleti nyitás miatt ideáramló, valójában nem létező befektetőket nem ez riasztja el. De azért azt is tegyük hozzá, hogyha elfogadjuk ezt a gondolkodási módot, és mindent annak rendelünk alá, hogy jöjjenek az összeszerelőüzemek, akkor előbb-utóbb oda is eljuthatunk, hogy miért is kellene olyan felesleges adminisztratív dolog, mint az írásos munkaszerződés. Hiszen a néha odadobott alamizsna is többet ér, mint a semmi. Ugye, ilyen mélyre nem akarunk eljutni?
Még értem is, ha felteszik a kérdést, hogy mitől végrehajtható egy ilyen program, képes-e a magyar gazdaság tartósan 10 százalékos minimálbér-emelést végrehajtani. Nyilván komoly szakmai vitákat vált ki ez a kérdés. Ugyanakkor érdemes felidézni az elmúlt éveket, hogy már volt háromszor is olyan esztendő, mindegyik a jelenlegi miniszterelnök ideje alatt, amelynek eredményeként még ennél is nagyobb lett az emelés mértéke. Sőt van egy rossz hírem, 1999–2002 között minden évben 10 százalék feletti volt a bruttó növekedés mértéke. Hát, ha akkor ment, akkor most mi tart vissza minket?
De azt gondolom, játsszunk nyílt lapokkal. Az én meggyőződésem szerint a gazdaság van a társadalomért, és nem fordítva. Ez pedig azt jelenti, hogy legyenek egyértelműek a megrendelői szerepek, ezt követeli meg a demokrácia. A demokrácia abban az értelemben, ahogyan szó szerint van: a nép uralma, vagyis a többség akarata. Az elmúlt négy év jövedelempolitikája a kisebbség megerősítését szolgálta. Közismert és cáfolhatatlan tény, hogy a felső 20–25 százalék jövedelememelkedését a többség abszolút illetve relatív jövedelemcsökkentése árán teremtette meg a rendszer. Azt hiszem, itt az ideje a folyamat megfordításának, az arányok helyreállításának.
Kezdeményezésünk van olyan jelentőségű, hogy azt csak széles társadalmi konszenzus alapján szabad végigcsinálni. Ezért felhívjuk a kormányt, a munkáltatókat és a többi érdekképviselet vezetőjét, hogy vitassuk meg a Magyar Szakszervezeti Szövetség javaslatát, majd ha kell, kérdezzük meg az embereket, hogy támogatják-e ezt a kezdeményezést. Harcoljunk együtt a dolgozói szegénység ellen, hogy a „munka társadalmában” a kereset sokak számára ne csak a létben tartásra legyen elegendő, hanem a munkabér a biztonságot, a gyarapodást tegye lehetővé.
A szerző a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
