Boross Péter egykori miniszterelnök tegnap akkorát nyilatkozott, hogy azóta is csak pislogunk, mint a rimóci nyúl – vagy hogy a palóc szubkultúrában kevésbé járatosak is tudják mihez kötni, mint az ibizai partiarc.
Boross úr szerint 1945-ben olyan intellektuális elzüllés és szellemi hanyatlás indult el Magyarországon, amit máig nem sikerült kiheverni. Ahogyan tudományos körökben mondják: szép teória, akár igaz is lehetne.
Rögzítve ugyanakkor azt a történelmi tényt, hogy az 1945 utáni két év – egészen a kommunista választási csalásig – az összes bajával, a szovjet megszállással és a jóvátételnek nevezett kifosztással együtt is a magyar múlt reményt keltő időszakainak egyike volt, érdemes fölhívni a volt kormányfő figyelmét: az úgynevezett szocializmusban Magyarország az iskolázottság terén többé-kevésbé felzárkózott Európához, néhány kulturális mutató (színház- és könyvtárlátogatás, zenei nevelés, irodalom és filmművészet) terén pedig túl is haladta
a nyugati országok átlagát.
