Ahol a legálisan érkezett bevándorlók elhelyezése nem kampánytéma, hanem migrációpolitikai kérdés, a befogadóállomásokat ritkán telepítik középiskolák kertjébe. Egy menekülttábor megnyitását hónapokig tartó felvilágosító kampány, illetve gyakran referendum előzi meg.
A körmendi „menekültbotrány” kipattanását viszont két durva szakmai hiba is megelőzte: a megfelelő mélységű ismeretátadás, illetve a vélemények megismerése elmaradt, a létesítmény pedig alkalmatlan helyre került. Biztosan nehéz is úgy jó döntést hozni (még a legfelkészültebb apparátusnak is), ha az illetékesek azt érzékelik, hogy a politika nem a megoldást, hanem a feszültséget keresi.
Mi is csak éppen felhívnánk rá a figyelmet, hogy miközben a Kúria voksolásra alkalmasnak minősítette az évszázad legérthetetlenebb népszavazási kérdését a kvótarendszerről, három nap alatt két olyan eseményből is indulatokat kavaró ügy lett (Körmenden, majd Békéscsabán), amelyek nem történtek meg abban a formában, ahogyan a köz- és a magánmédia beszámolt róluk.
