A kormányfő által maradinak tekintett külügy a választások óta olyan vérveszteséget szenvedett, amely még kormányváltás idején is ritka. Az átmeneti miniszter, Navracsics Tibor éppen hogy fölálló csapata lábára is útilaput kötött Szijjártó, ami nagykövetek szédítő keringőjével párosult: volt, aki SMS-ben értesült lehetséges új állomáshelyéről. Honvédségi futkosó lett a külügyből – jellemzik a helyzetet a bennfentesek. A miniszterelnök bizalmasa azt a feladatot kapta, hogy vessen véget a kaviárdiplomáciának: új piacokat kell keresni, nem fogadásokat tartani.
Hogy ennek jegyében zárt-e be Észtországban a nagykövetség, nyílik viszont Mongóliában és Ecuadorban, nem tudni, de ez utóbbi ország magaslati levegője jó edzőtábori lehetőséget kínálhat majd a Videotonnak. Ebben a felállásban a külügyek irányítása kimerül az apparátus működtetésében, hiszen a szorosan vett külpolitika formálása egyértelműen a miniszterelnök kezében összpontosul. Orbán pedig nem rejtette véka alá, hogy ebben nem eszmék, értékrendek, hanem az érdekek vezérlik.
Még azt sem vette figyelembe, hogy bizonyos esetekben az értékrend ütközik az érdekekkel – a kettő finomhangolását nevezik külpolitikának. Optimális esetben persze az ifjú miniszter sokat hangoztatott táskahordó szerepe elég lett volna a feladat betöltésére, most azonban Magyarország viharba került, ilyenkor pedig az átlagosnál sűrűbben kéne navigálni, amire – tapasztalat, reputáció híján – Szijjártó nincs felkészülve.
Sokan vélik úgy, hogy elkényelmesedtek, nem az új helyzetekhez igazodva működtek a nagykövetségek, itt azonban, mint annyi más helyen, a balta működött a szike helyett. Ráadásul évek óta csúcsra jár a magyar export, a szakértők szerint a „handlédiplomácia” ehhez képest már nem sokat hozhat a konyhára. Új piacok szerzéséhez elsősorban eladható, nívós áruk kellenek akár Nyugatról, akár Keletről van szó. A versenyképesség romlása pedig megmutatkozik abban, hogy az autógyártók az új modellekhez egyre kevesebb magyar alkatrészt használnak. Persze lehet, hogy egy-két kereskedői vénával megáldott követ üzletet hoz, de komoly befektetőnek nemigen lesz elég egy ügyes tárgyalópartner vagy a grandiózus állami támogatás.
Szijjártó peches. A külkereskedelmet, akár akarja, akár nem, elhomályosítja a külpolitika. Az pedig nem kimondottan sikerágazat.
