Hallgatás

A Modem és a városháza hallgatott, mint a sír. Egy debreceni polgár Debrecen városára bízta több milliárd forint értékű képzőművészeti gyűjteményét, s miután abból elloptak két értékes darabot, Debrecen városa hallgat.

Miféle kultúrpolitika ez, s miféle felelősségvállalás?

De nemcsak a művészeti központ és az önkormányzat hallgatott, a feljelentés után a megyei rendőrség sem számolt be az esetről. Holott máskor közleményt adnak ki arról is, ha elkaptak egy fatolvajt.

Most viszont nem jutott eszükbe, hogy a hatalmas értékű műtárgylopásról beszámoljanak. Mégis miben reménykedtek a Modemben, a városházán és a rendőrségen? Hogy nem derül ki a lopás? Hogy majd csak előkerülnek a képek? Abban bíztak, hogy a tolvaj megbánja bűnét, és magától visszaviszi a százmilliós értékeket?

Úgy tűnik, a városháza és a Modem számára fontosabb volt, hogy ne legyen botrány, semmint az, hogy a nyilvánosság segítségével nyomára lehessen jutni az ellopott műveknek. Ez az igazi botrány. Nem csak a bűntény.

Akik hallgattak, a tolvajnak falaztak.