Snapsz? – kérdezett vissza a biztonsági őrök egyike, miközben a fény felé forgatta a miniméretben is jellegzetesen hasas üvegcsét. A Magyarországon jól ismert gyomorkeserűvel a brüsszeli NATO-központ állig felfegyverzett őrei még sosem találkoztak. A „lelet” a NATO védelmi minisztereinek minapi tanácskozására érkezett újságírók egyikének táskájából került elő. A zsurnalisztának ott helyben ki kellett nyitnia és nagyot húznia a sötét színű folyadékból. Miután semmi baja nem esett, a hangulat is enyhült. Pár perccel korábban majdnem bombariadót fújtak, amikor egy másik – kicsit elbóklászott –médiamunkás csomagja elhagyatva ott hevert a sajtóbejárat előtti aszfalton.
Többéves távollét után megállapítható: a brüsszeli NATO-központ ridegsége, sivársága mit sem változott. Maga az épület sem a XX. századi architektúra remekműve. A „politikai főhadiszállást” 1967-ben a III. Leopold sugárút oldalán sebtében húzták fel, amikor az Észak-atlanti Védelmi Szövetségnek Párizsból költöznie kellett, mert a néhai francia államfő, De Gaulle tábornok kivonult a katonai szervezetből, a NATO-központot meg kitessékelte Franciaországból.
A III. Leopold sugárút túlsó felén már látni a várhatóan 2016-ra elkészülő új NATO-központot. Bár a csupa fém és üveg épületben lesz egy hatalmas agora, az összefogást hirdető, betolató kamionokat idéző szárnyakat eredetiségben nehezen lehetne mondjuk a Louvre üvegpiramisához hasonlítani. Hogy az ottani sajtóközpontban pisztolyos őrök sétálnak-e majd az újságírók között, mint ahogy azt most teszik, azt majd a világpolitikai helyzet eldönti. Az iszlám terrorizmus nem látszik csökkenni, az oroszok várhatóan még több borsot törnek majd az Egyesült Államok és európai szövetségesei orra alá.
