A miniszterelnök legutóbb a Várkert Bazárt nevezte ugyan ki kormányzásuk szimbólumának, de ha egy kicsit magasabbra emelte volna a tekintetét, talált volna még erre alkalmas épületet odafönt, a Várhegy tetején is. Mert ha jól értem, a kormányzás szimbóluma valami olyasmi, amit rendkívül drágán, a sokat ostorozott EU pénzéből kell megcsinálni, hasznosítási koncepció nélkül, a funkciót a (többszöri) átadás után is csak keresve.
Ez esetben hadd ajánljam a miniszterelnök úr figyelmébe az Országos Széchényi Könyvtárat mint kínálkozó új szimbólumot. Erről az épületről és benne az ország legrégebbi közgyűjteményéről igazán sokat és bombasztikusan lehet beszélni, hiszen minden benne van, amit a miniszterelnök pártja annyira szeret. „Nemzeti” intézmény, a „polgári” értékek gyűjtőhelye, falai között évszázadok óta halmozódik a „tudás”, és nincs olyan égtáj, amelyhez ne lehetne „kötődni” az ott egybegyűjtött információk által.
Hogy az épület rohad, az intézmény sorsa pedig annyira bizonytalan, hogy vezetője kerek perec elutasít minden kérdést, amelyre bármiféle konkrétummal kellene felelni, az bizonyára a dzsinnek gonosz játékának eredménye. Vagy azé a hagymataktikáé, amelyet a Fidesz ezekben a „nemzeti kulturális” ügyekben immár ötödik éve követ. A szorosan egymásra tapadó héjakat nem könnyű lefejteni: hiszen akad itt szavakból épülő új könyvtár-csodapalota a főváros változatos pontjain, ahogy a kiürített és most omladozó, értékes állami épületek raktárként és olvasóteremként való pompás újrahasznosítása is.
