Keleti sztyeppénk producerei, ha valóba rajta tartanák a kezüket a valóság ütőerén, s a kaszinók meg az aktuálpolitikai stúdióbeszélgetések világából kidugnák az orrukat az életszagú mindennapokba, csuda dolgokat alkothatnának mostanság. Elkészíthetnék például a Botrány (Scandal) újrafeldolgozását, úgyis divat az ilyesmi. De hogy ne legyen teljesen lekoppintva a klasszikus angol történet, áttehetnék a helyszínt máshová.
Mondjuk Párizsba.
Flörtről forgatni százszor inkább itt, mint Reykjavíkban, amondó vagyok.
Sétálna meghitten a Szajna partján a kedves, csinos lány meg a nagy hatalmú hadúr, egyikük haját szolidan lebegtetné a szél. Tisztes távolból egy nagy fekete autó követné őket, fő az óvatosság, sose lehet tudni, nem rejtőznek-e ürgebőrbe öltözött kémek a képeslapokat meg régi bakelitlemezeket árusító fakioszkok sötét leple alatt. Puhán elcsattanhatna egy csók, miközben a távolban egy fehér vitorla vagy a Notre-Dame sziluettje látszik.
Beülnének aztán egy kedves kis kávézóba, ahol a lány croque monsieur-t rendel, s kacér mosollyal csippenti le szája szegletéből a két pirítós között kicsorduló lágy olvasztott sajtot. A férfi azonnal zsebkendőt vesz elő: akkurátus ember, nemigen tűri a fegyelmezetlenséget, gondosan letörli a csillogó zsírcseppeket. A lány kacéran visszanéz, a zsebkendőt emlékül a táskájába gyűri. Chardonnay-t rendelnek, ami persze a valóságban akácszörp, a kellékesfiú kavarja épp megfelelő, aranyló mézszínűre. Tangóharmonika dallama tölti be a teret, most már olvadnak a szívek is.
Majd snitt.
A következő jelenetben az opera melletti patinás nagyáruházban látjuk őket viszont: francia barettet vásárolnak a hadügyérnek, jól áll neki a bordó tányérsapka. Ha már ott vannak, vesznek a lánynak szexis fehérneműt, amit majd az elegáns szálloda lakosztályában ölt magára, mielőtt szerelmesen a férfi karjaiba omlana. Tizenhatos karika.
A botrány persze kipattan, de a megoldás filmünkben is sztyeppenépi. A miniszter nem mond le, a miniszterelnök pláne nem, a kedves lányt viszont kinevezik stratégiai igazgatónak, na jó, legalább nem egy fegyvergyárba.
Fülbemászó zene bekúszik, stáblista lepereg, a vége happy end.
