galéria megtekintése

Hadműveleti terület

12 komment


Tamás Ervin

Alföldi Róbert esetében láttam először azt a folyamatot, amely lépésről lépésre juttat valakit a rendszer ellenállójának általa egyáltalán nem vágyott szerepébe. A rezsim tisztjei és közkatonái és a hozzájuk szegődő szabadcsapatok módszeresen nyilvánították hadműveleti területté munkahelyét, s ha alkalom nyílt rá, a magánéletét is. Ha méltóságát, szakmai önérzetét meg akarta őrizni, harcolnia kellett. Eleinte kézzel-lábbal tiltakozott, mondván, semmi köze a politikához, az mégis foglyul ­ejtette. Esze ágában sem volt kormányellenes művésszé válni, de közönsége a végén már ekként ünnepelte.

Sorra hozhatók az ehhez hasonló példák. A legapróbb koccanások fajultak tömegkarambollá, kis konfliktusok totális összecsapássá. Alanyai szinte minden esetben úgy kezdték magányos csatáikat, hogy eszükbe sem jutott azokat politikai ütközetté emelni. Mesterségük becsületéért, saját igazságukért, egy közösség érdekéért álltak egy-egy ügy mellé, abban bíztak, hogy nem kell berendezkedniük hosszú háborúra, közel a kiegyezés.

Felcsút elhunyt juhásza vagy most a néhány gazda, akinek földjét akarják kettészelni az épülő kisvasúttal, úgy válnak a politika vitézeivé, hogy pusztán az őket ért sérelmeket akarják orvosolni. A fekete ruhás ápolónő úgy válik az ellenállás szimbólumává, hogy minden alkalommal elmondja: nem a kormány megbuktatása, hanem az egészségügy felemelése a vágya.

 

Ezt ismétlik a most reflektorfénybe került gimnáziumi tanárok is – de ahogy a többieket sorban, úgy szorítja be a hatalom őket is a rezsim ellenségeinek fenntartott sarokba. Módszeresen, kíméletlenül. Így lesz Sándor Máriából a jobboldali sajtóban az egészségügy Che Guevarája, a miskolci középiskolai tanárból hajszál híján gyerekeket gázoló ámokfutó, sok ezer pedagógusból balhézó, kockás inges tanári kar. Megijednek-e ettől, vagy még elszántabbak lesznek? Hiszen semmi mást nem akarnak, mint konkrét témákban konkrét érvekkel módosításra bírni szakági vezetőiket! Megtorpannak-e, ha azt látják, hogy szakmai kérdésekben vívnák a csatát, de egy-kettőre olyan mezőn találják magukat, ahol a politikai ketrecharc szabályai érvényesek? Ahol jelentős munícióval bíró erők erkölcsi, szakmai megsemmisítésükre törnek.

Ugyanakkor, szintén szándékuk ellenére, ismert közszereplőkké, hétköznapi hősökké válnak, ami olyan kötelezettséget ró rájuk, amire nem számítottak. Kétségbeesetten ismételgetik a politikamentességet, a pártsemlegességet, miközben a nyakukba kapják, hogy szekértolók. Neves publicista szólította fel most barátait, hogy ne engedjenek a mámorítóan rendszerellenes identitásnak, mert a válasz nem az, hogy le Orbánnal és a Klikkel. Ne vegyük el a tanároktól, ami az ő ügyük – írja, mert szerinte nem Orbán ellenfeleinek kell hozzájuk csatlakozni, hanem a rossz iskolák ellenfeleinek.

Csakhogy ezek az ütközetek idehaza már régóta beteges természetűek. Ha az egyik fél szerint minden csata vérre megy, azt a másik is hamar megérzi. Vagy elesik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető