Rasmussen még egyszer megkérdezte: ha ma Grúzia úgy dönt, csatlakozik a NATO-hoz, Oroszország tiszteletben tartja-e ezt. A válasz lényege: nem. A párbeszédből feketén-fehéren kiderült, mi a krími konfliktus lényege. A Kreml semmibe veszi az államok szuverenitását, legyen szó Grúziáról, Ukrajnáról vagy Lettországról. A héten az Egyesült Államok és az Európai Unió is szankciókat fogadott el, amelyek hatására a piacok büntették is Oroszországot.
De a célzott szankciók burkoltan elismerik: a Krím elveszett, és a Nyugat nem is fog harcolni érte; büntetlenül hagyják a terület orosz annektálását, és semmilyen mértékben sem akadályozzák meg Putyint, hogy tovább haladjon a megkezdett úton.
Háborút senki sem akar. Európa az első világháború kitörésének századik évfordulóján különösen érzékeny erre. A gazdasági, kereskedelmi háborút is elkerülné a világ, hiszen alig vagyunk túl a válság legmélyebb évein. A következményeket az európai kormányok alig bírják, merik vállalni.
Kérdés, hogy az ukrán állam szétziláltságát kihasználva, látva, hogy azon a gyér, lassú és feltételekhez kötött nyugati segélyek nem segítenek, amikor már talán az ukrán elégedetlenség valóban a szélsőséges nacionalistákat emeli hatalomra, nem indul-e meg Putyin Dél- és Kelet-Ukrajna bekebelezése felé. Akkor vajon lesznek keményebb szankciók? Ebben ma senki sem lehet biztos.
Kérdés az is, milyen üzenetet küld mindez. Például azt, hogy büntetlenül meg lehet szegni nemzetközi szabályokat, sorozatban. És hogy értékelik ezt majd Ázsiában? Hogyan az atomhatalmak? Hiszen Ukrajna az 1994-es Budapesti Memorandum szerint azért adta fel szovjet atomfegyvereit, mert cserébe a „nagyok” garantálták integritását és szuverenitását. És most? Kit lehet majd rávenni a leszerelésre? Nem is beszélve arról, hogy a demokrácia megtépázott reputációja újabb sérülést szenvedett el az autoriter Kremllel szemben.
Nem lehet belemenni egy gazdasági háborúba úgy, hogy a Nyugat ne tudja, mit akar elérni, hol a vége. Ezt kellene először tisztázni. A grúz háború után is voltak szankciók, fogadkozások az energiafüggetlenség kiépítésére, új kezdet az EU–orosz kapcsolatokban, hogy pár év múlva döbbenten fogadja a kontinens: Putyin már megint megcsinálta.
És ne legyenek kétségeink, megcsinálja máskor is.
