A hírügynökség belföldi tudósítóinak nem volt módjuk ilyen tartalmú hírt adni. Bajban lettek volna a katolikus egyház alamizsnásai, ha éppen így kellett volna segíteniük azokon, akiknél – Ferenc fordulatával élve – a szegénység nyomorúságba fordult.
Életvitelszerűen ugyanis nem tartózkodhat nálunk hajléktalan nyilvános helyen. Igaz, a menhelyekre mehettek volna. De nagyon sokan máshol vannak. Csak ők tudják, hol.
Közvetlenül nehéz tehát aprópénzre (ha az 50 euró aprónak számít) váltani mindazt, amit ez a római pápa mond és tesz, pedig néha mintha kifejezetten felénk fordulna.
„Jézus elsietett elítélése közönséges vádakból áll, felületes ítéletek a nép körében, gyanúsítgatások, előítéletek, melyek bezárják a szívet, és rasszista, kirekesztő, és a »selejt« kultúráját teremtik meg névtelen levelekkel és szörnyűséges hazugságokkal. A megvádoltak mindjárt az első oldalra kerülnek, a felmentettek az utolsó oldalon végzik” – nagypénteki ez az üzenet.
Nehezebb talán a katolicizmus nyelvére visszafordítani, mint a civil értelmével szembenézni.
Még mindig felénk fordulva folytatja: „A börtön manapság túlságosan is távol van, elfeledve és elutasítva a civil társadalomtól. Ott vannak a bürokrácia képtelenségei, az igazságszolgáltatás lassúsága. Kettős büntetés ez a túlzsúfoltság: súlyos bűn, igazságtalan elnyomás, mely felemészti a húst és a csontokat. Némelyek – sokak! nem teszik ezt… Amikor pedig egy testvérünk kiszabadul, úgy tartjuk őt, mint »börtönviseltet«, bezárva előtte a társadalmi és munkahelyi megváltás ajtajait”.
És akkor csend... Amíg ugyanebbe a húsvétba bele nem kiált egy magyar közfőméltóság, Kövér László (Pápa szülötte, ó, de rossz szójáték!), aki szerint például Gyurcsány Ferenc és csapata a csekistákhoz hasonlít, akiktől semmi jó nem várható. Kegyetlenek, aljasok és mindenkin átgázolnak, ugyanúgy uszítanak, mint mások a jobbszélen.
Így mondja a magyar parlament mostani és bizonyára leendő elnöke, egy olyan pártról szólva, amelynek négy képviselője lesz ott, ahol neki 133.
Vajon hány szavazatot kapott volna Ferenc pápa, ha nem a bíborosoké a választás joga, hanem mondjuk – ha csak arányos részben is – a miénk? Az az ember, aki a könyörületesség nevében bebocsátást kér az emigránsoknak. De aki tudja és bevallja, hogy nagy és nehéz az elszigetelődés szédületének kísértése.
És mondhatjuk-e mi is, hogy „habemus papam”, hogy van pápánk? Vagy inkább csak azt, hogy: legyen.
