Egy nappal azelőtt, hogy a miniszterelnök személyesen mondott köszöntőbeszédet egy magyarországi fuvarozócég balatonvilágosi üdülőjének avatóján, ötven kilométerrel arrébb, Bogláron három intézetis kamasz lány ételt lopott. A saját gyermekotthonuk konyhájának ablakát törték be, bemásztak, s a polcokról szalámit, csokit, müzlit, sajtot, kenyeret, üdítőt, pudingot, mogyorókrémet, tejet, vajat és almát csentek el. Mindezt táskába rakták, a cuccot pedig az otthonban lévő társaik „néhány lepedőt összekötve” felhúzták az emeletre. A zsákmány egy részét még ott helyben közösen megették, a maradékot pedig az ágyneműtartóba rejtették.
Mindebből rendőrségi ügy lett, a lányokat gyanúsítottként hallgatták ki, a közlemény szerint a bűncselekmény elkövetését beismerték, egyelőre szabadlábon védekezhetnek.
A miniszterelnök legelőször is azt mondta: semmilyen beszéd nem versenyképes magának a helyzetnek a beszédességével, mert az elmúlt másfél évtizedben még nem fordult elő, hogy egy magáncég úgy döntsön, a termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó módon – egy kicsit a régi idők hangulatát is idézve – vállalati üdülőt hoz létre. Lám, lehet úgy versenyképesnek lenni a nemzetközi térben, hogy „nem kell letaposni az alkalmazottakat, emberszámba lehet őket venni, meg lehet őket fizetni, ki lehet őket képezni, gondoskodni lehet az előmenetelükről, mi több, még abban is segítséget lehet nekik nyújtani, hogy kipihenhessék magukat, jó közérzetük legyen, és a cég sikereit saját, közös sikerüknek is érezhessék”.
