Diplomáciai hadjáratba kezdett az Iszlám Állam (IS) elleni nemzetközi összefogásért a francia elnök. Francois Hollande már tárgyalt a brit kormányfővel, kedden az amerikai elnökkel, szerdán a német kancellárral, csütörtökön pedig az orosz államfővel találkozik. Azt szeretné ugyanis, hogy Washington és Moszkva között is antiterrorista együttműködés alakuljon ki.
Akár biztató jelnek is tekinthető, hogy az orosz elnök egyik kísérője azt mondta, egy hete, a G20-országcsoport törökországi csúcstalálkozóján nyoma sem volt a korábbi fagyos légkörnek, mindenki Vlagyimir Putyinnal akart beszélni, és egy kávé mellett bő félórára még amerikai kollégájával is „összebújtak”. Vagyis az utóbbi hetekben mintha változott volna a nyugati politikusok viszonya a Kreml első emberéhez. Persze nincs szó barátságról, maradtak a viták és ellentétek, a bizalmatlanság is kölcsönös, összehozza viszont őket a terrorizmus elleni fellépés kényszere.
Akárhogy is van, egyre inkább úgy tűnik, Putyinnak bejön az a számítása, hogy a legégetőbb nemzetközi problémák éleződése előbb-utóbb enyhítheti Moszkva elszigeteltségét, a rendezéshez a vártnál nehezebben közelítő ukrán válság ügye „felhígul” az iraki, szíriai terror okozta még súlyosabb gondokban. Moszkva ott volt a tárgyalóasztalnál és szerepet játszott az Iránnal kötött atomalku megszületésében, aztán Szíriában még többet tett azért, hogy megkerülhetetlenné váljék. A légi csapások megindításával nemcsak szövetségese, Bassár el-Aszad elnök pozícióját erősítette meg, nemcsak élesben próbálhat ki fegyvereket, hanem gyakorlatilag a katonai kezdeményezést is magához ragadta a térségben. Ha úgy tetszik, katalizátora lett a rendezési erőfeszítéseknek: elkezdődtek a bécsi tárgyalások, erősödtek az IS elleni katonai akciók.
