A szegénység, a munkanélküliség, az oktatás és a kultúra leépítése, az egészségügyi rendszer összeomlása, a fiatalok kilátástalan jövője, a szélsőjobboldali eszmék terjedése egész Európában közismert fogalmak. Madridtól kezdve Rómán, Párizson, Berlinen át Athénig egyre többen keresik a megszorításokra alapuló politika alternatíváját.
A görög baloldal – ami nem azonos a Paszok szocialistának nevezett pártjával – most olyasmire készül, ami gyökeresen megváltoztathatja Európa gazdasági és politikai életét. Az Európai Baloldal pártba tömörült marxista, zöld- és egyéb, humanista jellegű szervezetek és pártok vezetőivel és képviselőivel együtt már az EP-választások előtt úgy döntöttünk madridi kongresszusunkon, hogy egész Európára vonatkozó baloldali alternatív programot dolgozunk ki. A gazdasági válságért felelős rendszert ugyanis nem lehet csak egyetlenegy országban megváltoztatni.
A válság jelképévé vált Görögország baloldali koalíciójának fiatal vezetője, Alekszisz Ciprasz képviselte a közös programot a kampányban. Ez azért is volt helyes döntés, mert a rendszer rossz működésének legfontosabb jellemzői főleg Görögországban mutatkoztak meg. A meghamisított költségvetési adatok, a mesterségesen megnövelt államadósság – amiből a többség csak annyit látott, hogy egy szűk réteg meggazdagodott –, továbbá az oligarchák és a politikusok által ellopott pénz behajtása a legszegényebbeken, a közszolgáltatások privatizációja, a szociális katasztrófa, a szélsőjobb agresszív nyomulása látványosan megkérdőjelezte a rendszer és az Angela Merkel által erőszakolt megszorítások fenntarthatóságát. A tavalyi EP-választáson politikánk erejét a Sziriza győzelme bizonyította.
Az Európai Baloldal programjának alapja a válság idején a szociális, humanitárius katasztrófa azonnali felszámolása a már meglévő források felhasználásával, az adórendszerek átalakításával úgy, hogy azok a gazdagokat terheljék.
Egy új baloldali kormányprogramnak ezek lehetnek a fő elemei:
A rászorultaknak kedvezményes vagy díjmentes energiaszolgáltatás; szociális alapú élelmezési programok; a korábban lecsökkentett fizetések helyreállítása; a munkajogi törvények dolgozókat sújtó módosításainak eltörlése; az egészségügyi szolgáltatások mindenki számára egyenlő biztosítása.
Az azonnali válságkezelés után olyan változtatásokra van szükség, amelyek megakadályozzák, hogy a szegénységet okozó mechanizmusok újból teret nyerjenek, és a szociális intézkedésekhez forrásokat kell találni. Az államadósságok kérdésében tárgyalások és egy európai szintű megegyezés szükséges, hogy az adósságtörlesztés ne vonjon el forrásokat a gazdaság fejlesztésétől. Meg kell változtatni a pénzügyi rendszert is, hogy a közpénzből adott segítségnek ne a bankok legyenek ismét a nyertesei.
Ha több európai országban is sikerül megtörni a német iparnak kedvező költségvetési megszorításokat és a közszolgáltatások privatizációját szorgalmazó politikát, akkor Európa egésze fejlődésnek indulhat. De nem szabad hagyni, hogy ezen a gazdasági fejlődésen megint a legnagyobb cégek, a leggazdagabb bankok és a legkorruptabb oligarchák nyerjenek. Az Euró pai Parlamentben a frakciónkhoz csatlakozott spanyol Podemos népszerűségének gyors növekedése azt mutatja, hogy törekvéseink nem esélytelenek. Egyre több zöldpárt és ismert közgazdász vagy közéleti szereplő is szolidaritását fejezi ki a görög antikapitalista baloldallal, mint Thomas Piketty vagy Naomi Klein.
Óriási társadalmi igény van az antikapitalista baloldali programra. Görögországban már a szavazók 36 százaléka ezt akarja.
Nem véletlen, hogy erőteljes támadásokat indítottak görög testvérpártunk és az Európai Baloldal párt ellen. A Sziriza kormányra kerülése után is a komoly, európai szintű Görögország elleni hisztériakeltésre számíthatunk. A magyar konzervatív és liberális média nagykoalícióban szajkózta, hogy mekkora veszélyt jelent Európára a „szélsőbal”. Úgy beszélnek rólunk – ezt persze már megszokhattuk –, hogy közben mélyen hallgatnak programunkról, vagy legfeljebb elferdítve adják tovább annak néhány elemét. Ezért is szögezte le Alekszisz Ciprasz a választási kampányban: „Ez az Európa a konzervatívok, a liberálisok és a szociáldemokraták Európája. Ezt az Európát akarjuk megváltoztatni. Európát akarunk, de nem akarunk neoliberalizmust. Az eurózónához akarunk tartozni, de nem akarjuk a megszorításokat.”
Ahogy Európa válságba került, úgy került válságba a neoliberálisokkal szövetkező szociáldemokrácia, amely a bőkezű támogatóik adományai ellenére egyre inkább elveszti társadalmi támogatását – különösképp hazánkban. A tőkepárti politika és a baloldali értékek között őrlődve azt az óriási történelmi hibát követik el, hogy az alternatív baloldalt támadják az egyre erősödő konzervatív és fasiszta jobboldal helyett.
Ciprasz a Financial Timesban megjelent írásában leszögezte: „Ha nem mi változtatjuk meg Európát, akkor majd Marine Le Pen és szélsőjobboldali szövetségesei teszik meg ezt”.
Az Európai Baloldal párt programjának sikere azért annyira fontos tehát, hogy minél szélesebb társadalmi szövetséget tudjunk létrehozni egyrészt a katasztrófához vezető neoliberális és konzervatív politika, másrészt a szélsőjobb további előretörésével szemben. Ahogy Görögország leendő miniszterelnöke mondta: „Győzött a remény!”
A szerző az Európai Baloldal párt elnöki tanácsának tagja
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
