Hosszan lehetne sorolni a kerülethatárok kijelöléséből fakadó anomáliákat. Pedig születhetne olyan megoldás, amely nem is lenne bonyolult, elég, ha a főváros múltját, történelmi szerkezetét vesszük alapul.
Budapestnek eredetileg tíz kerülete volt, ezeket 1867-ben alakították ki. A vár környékén a történelmi városnegyed, Pesten pedig a városmag, az ún. ,,City” alakult ki. A City fokozatosan fejlődött a főváros, illetve az ország pénzügyi, igazgatási és kereskedelmi központjává. A Cityben viszonylag kis területen zsúfolódtak össze a nagyváros által nyújtott szolgáltatások: az elegáns szállodák, kávézók, irodaházak, banképületek, a luxuskereskedelem üzletei. A növekedésre való tekintettel 1930-ban a fővárosról szóló új törvénnyel a városszerkezet és a népesség változásait figyelembe véve négy újabb kerületet hoztak létre.
Gyakori jelenség Európában, hogy egy Budapest méretű város a körülötte kialakuló elővárosi gyűrű „bekebelezésével” fejlődik milliós metropolisszá. Ez a folyamat játszódott le Budapesten is, de a peremövezetek fővároshoz csatolása egyáltalán nem volt zökkenőmentes, hiszen a környékbeli települések szerették volna megőrizni önállóságukat, ugyanakkor a főváros infrastruktúráját használták, azaz függtek tőle. A némileg erőszakos beolvasztásra 1949-ben került sor egy jogszabályalkotással. „Megállapítható, hogy a peremvidék lakossága – elsősorban az elmaradt falusi jellegű községeké – fokozott várakozással és reménykedéssel tekint az egyesítés elé, s azt várja, hogy ezt az elmaradottságot máról holnapra meg fogjuk tudni szüntetni” – tudósít a polgármesteri hivatal által készített korabeli összefoglaló. 1950-re Budapesttel egyesítettek hét megyei várost és 16 nagyközséget, a kerületek száma 22-re nőtt. A 23. kerület (Soroksár) 1994-ben jött létre.
Az ,,erőszakos” egyesítésnek máig érezni a hatásait: a régi belső és az új külső kerületek valójában nem tudnak mit kezdeni egymással, érdekeik a kerületi szerkezetből adódóan eltérőek, ezek képviselete pedig alárendelt Nagy-Budapestnek, valamint az aktuális politikai erőviszonyoknak. A peremkerületek leginkább úgy tudnának fejlődni, ha az agglomerációs településekkel ,,közösködnének”, a belső kerületek pedig úgy, ha összefognának, egységben és közösen alakítanák Budapest belső arculatát. Ez a belső mag lenne a történelmi hagyományokra visszanyúlva az ún. City, avagy belváros.
A City létrehozásának gondolata időről időre felmerül. A 90-es évek elejétől az akkor még liberális Fidesz és az SZDSZ is támogatta a fővárosi közigazgatás ilyen típusú átalakítását, de a végső megvalósításig sosem jutott el a tervezet. Mi, liberálisok most újra nekirugaszkodunk. A City-koncepcióról szóló törvénytervezetet már benyújtottuk a parlamentnek. Örülünk, hogy az LMP is támogatólag szólt róla a bizottsági ülésen. Előterjesztésünknek aktualitást az önkormányzati törvény tárgyalása, valamint a közelgő önkormányzati választás adott.
Az eltelt években számos elképzelés született arról, hol lehetne meghúzni a határt, mely kerületek tartoznának a Citybe, és melyek maradnának meg önálló peremkerületként. A legcélszerűbb talán az lenne, ha a történelmi szerkezetet és a mai kor életszerűségét is egyaránt figyelembe véve, a City magában foglalná a belbudai és a fontosabb hegyvidéki területeket: az I., II., XI., XII. kerületet, valamint a pesti városmaghoz tartozó, illetve abba belenyúló kerületeket: V., VI., VII., VIII., IX., XIII., XIV. kerületet. Az így körülhatárolt terület 11 kerületet ölelne fel, és határa azonos lenne Budapest régi természetes határával.
A belső övezetben, a Cityben, az önkormányzati jogok gyakorlója a fővárosi önkormányzat lenne. Ez adná át a törvény által meghatározott önkormányzati jogokat a belső övezeten belüli kerületi elöljáróságoknak. A fővárosi közgyűlés döntené el, hogy mi kerülne az elöljárósági kerületek feladat- és hatáskörébe. Az elöljárósági kerületek több szempontból ugyanazokat a közszolgáltatásokat látnák el, mint a többi kerület, de két fontos jog, az ingatlanvagyon hasznosításának joga, valamint a rendezési terv elfogadásának a joga döntési szinten a központi kerületnél, azaz a Fővárosi Közgyűlésnél maradna. Ezekben az esetekben az elöljárósági kerületek képviselő-testülete véleményezési vagy javaslattételi joggal élhetne.
Ha a City-koncepció megvalósulna, a peremkerületek visszakapnák önállóságukat, a belső kerületek pedig egységes irányítás alatt fejlődhetnének. Összehangolt belvárosi koncepció alakíthatná Budapest városmagját, azonos érdekeken alapuló fejlesztési tervek, pályázatok születhetnének. És ha csak a saját hétköznapjainkat nézzük: nem kellene gondolkodnunk, melyik parkolóautomatába dobjuk a pénzt, hogy utólag ne büntessenek meg. Létrejöhetne végre a belváros egységes parkolórendszere, megvalósulhatna a belváros szórakozóhelyeinek összehangolt nyitva tartása, racionalizálható lenne az ügyfélszolgálatok működése, összehangolhatóvá válna az ügyintézéshez szükséges eljárásrend. Bízunk benne, hogy lesznek politikai erők, amelyek a magukénak érzik majd ezt a tervet, és támogatni tudják a megvalósítást. Végre elérhetnénk, hogy nem külön-külön kiskirályságok alakítanák saját érdekük szerint szeretett fővárosunk arculatát, hanem a Cityben lévők közössége diktálná a tempót Budapest világvárosi fejlődéséhez.
Bősz Anett ügyvivő, Magyar Liberális Párt
Fodor Gábor elnök, Magyar Liberális Párt
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
