Az ismerős történetet két, az események szempontjából lényegtelen ponton megváltoztattam. Az érintett személy ugyanis nem a Fidesz belső köreihez áll közel, és nem a baloldali és liberális értelmiség állt ki a gyermeki jogok védelmében, ők éppen azok a barátok a történetben, akik megkérdőjelezték a nő szavahihetőségét, és semmibe vették a szakértői véleményeket, többnyire a közösségi média felületén.
A Bojár Iván András ügyéről szóló vita során egyre inkább teret nyernek a részrehajló, szélsőséges, indulattól vezérelt vélemények. A női egyenjogúság és a gyermekek jogainak relativizálása, kizárólag politikai tőkeként való felhasználása elfogadhatatlan bűn. Súlyos társadalmi kára van annak, ha a gyermekek vagy nők elleni erőszak ellen csak akkor emeljük fel a szavunkat, ha a gyanú politikai ellenfeleinkre terelődik.
Következetesebb dolog lett volna, ha a vak komondoros ügy kapcsán is aggódnak a hamis vád lehetőségén a baloldali-liberális értelmiség Bojár mellett kiálló tagjai. Természetesen jól tették, hogy nem aggódtak. Én csupán annyit kérek, hogy legyenek következetesek, és most se a hamis vád lehetősége miatt aggódjanak, és ne a barátjuk védelmére keljenek, hanem a gyerek érdekeit tekintsék elsődlegesnek.
Az erőszak, a gyerekmolesztálás, a szexuális bántalmazás gyanúja esetén ugyanis – kiváltképp, ha a gyanút még szakértői vélemény is alátámasztja –az áldozat védelme előbbre való, mint a hamis vád miatti aggodalmaskodás. Az, aki úgy véli, hogy ezt a két dolgot mérlegre téve azonos súlyú veszélyről beszélhetünk, súlyosan sérti minden erőszakot, bántalmazást és molesztálást elszenvedő ember alapvető jogát az igazságszolgáltatáshoz.
Ez a vita ugyanis nem arról szól, hogy az apának vagy az anyának van-e igaza. Az ügy ilyen jellegű keretezése kizárólag a megvádolt személy érdekét szolgálja, hiszen így sikeresen terelheti el a figyelmet és háríthatja el a felelősséget épp arról, amiről valójában a gyermekvédelmi eljárás szól. Minden újságcikk,minden Facebook-bejegyzés, amely álszent módon egyszerre sajnálja a gyereket (mert talán molesztálták) és az apát (mert talán hamis vád érte), világos üzenetet hordoz az erőszak áldozatainak: a szavadnak nem nagyobb a hitele, mint az elkövetőé.
Az igazságot tehát nem érdemes keresni, a biztonságot nem érdemes remélni. És ebben az ügyben az, ahogy az állam eljár, mindezt sajnos alátámasztani látszik. Akkor, amikor felmerül – tehát nem amikor bebizonyosodik –, hogy egy gyereket az apja szexuálisan molesztált, a bíróságnak elsősorban az a kötelessége, hogy a gyereket megóvja az esetleges bűnismétlődéstől, és nem az apa jó hírnevét kell védelmeznie.
Ehhez a bíróságnak vannak eszközei, így például a felügyelt kapcsolattartási forma, amelyet addig kell fenntartani, amíg a büntetőügy le nem zárul. Tehát legyen világos: a jog – nagyon helyesen – elsősorban a gyereket védi a szexuális molesztálástól, és nem az elkövető jó hírnevét annak besározásától. Jó lenne, ha a nők és a gyerekek jogait elvileg tiszteletben tartó értelmiségiek is ezt tennék – és minden fórumon fölhívnák az állam arra hivatott szerveinek figyelmét, hogy egy ilyen ügyet miként kell szakszerűen kivizsgálni.
A szerző szociálpszichológus
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
