Van az a játék, amelyben két autó száguld egymással szemben, és az a sofőr veszít, amelyik előbb elrántja a kormányt. Orbán és az Európai Néppárt, illetve a magyar kormány és a néppárti politikusok által dominált uniós intézményrendszer évek óta mindenfajta tét nélkül játssza ezt a Chicken Game-et: hallgatólagos, de egyre nyilvánvalóbb megállapodásuk van róla, hogy a csattanás előtt mindketten előzékenyen le fognak húzódni.
Sokszor megtörtént már – a médiatörvény, a kis egyházak, a nukleáris üzemanyag-beszerzés vagy a napokban a felfüggesztett uniós támogatások ügyében –, annyi a konkrét példa, hogy a tétel nem is szorul különösebb bizonyításra. A koreográfia mindig ugyanaz: a Fidesz az uniós szabályokat mellőzve keresztülerőltet valamit, ami durván antidemokratikus és jogsértő, majd a néppárt (az EP, a bizottság, illetve végső soron az EU Berlinben lévő hatalmi centruma) morog egy kicsit, mire a magyar szabadságharcosok egyet visszalépnek, a sorozatos justizmord szankcionálása cserébe elmarad.
Ha mindkét fél enged – vagyis két csirke vesz részt a partiban –, akkor látszólag nehéz megítélni, hogy ki nyer, de ez tényleg csak a látszat. A magyar miniszterelnök a legutóbbi brüsszeli EP-vitában teljes joggal állapította meg, hogy ő rendre megerősödve kerül ki az ütközetekből. Arról nem beszélt, hogy az árokparti autózástól a mi járgányunk egyre leharcoltabb állapotba kerül –ez láthatóan egyik kormányost sem izgatja különösebben.
