Mi a helyzet most? Az állami cél az, hogy legyen minél több és jól képzett szakember. Ennek érdekében az érettségit követően középszintű szakképzésben tanuló diákoknak az első év után általában 160 óra szakmai gyakorlatot kell teljesíteniük. Két éve középszinten még nem volt ilyen követelmény.
Módosultak azonban a szakképzésről szóló jogszabályok. A nyári gyakorlatot középszintre is kiterjesztették. Amivel még nem is lenne semmi gond, sőt bevezetése teljesen logikusnak látszik. Gyakorlati hely azonban csak az lehet, melyet a kamara –mely egyre több dologba ütheti bele az orrát illetéktelenül, ám a kormány által felhatalmazottan – akkreditált. Ezt a procedúrát országosan is viszonylag kevesen vállalják – bár a kamara szerint szó sincs bürokratikus eljárásról –, eszük ágában sincs a kamarát a nyakukra vinni. Még akkor sem, ha az akkreditált gyakorlati helyek a kifizetett összeget, összesen havi 69 700 forint erejéig leírhatnák a szakképzési hozzájárulásból.
A jogszabályok kötelezővé teszik, hogy a gyakorlati helyek a minimálbér 19 és fél százalékát kifizessék a gyakornokoknak, s ezt mostantól állítólag komolyan is veszik. Ez a tanulók számára látszólag előnyös változás azonban sok kaput bezárt. Az intézmények, cégek ilyen áron nem nagyon akarnak gyakornokokat fogadni, ami mellesleg azért ugyancsak jellemző. A keresettebb szakmák kisebb vállalkozásai eddig inkább pénzt kaptak egy-egy diák gyakorlati foglalkoztatásáért – nyilván a szülőktől –, mint hogy ők fizettek volna érte.
A középszintű szakmai képzés hallgatói a nyár elején lázasan keresik a profiljukba vágó cégeket, intézményeket, hogy az OKJ-s vizsgák feltételének számító 160 órát valahol teljesíteni tudják. A korábbi ígéreteket sok cég visszavonta, amikor kiderült, milyen feltételekkel fogadhatják a fiatalokat.
A szakképzési rendszer átalakítása állítólag a magyar oktatás közelmúltja sikertörténetének számít. Képzeljük el, mi volna egy kudarc esetén.
