A statisztika könyörtelen dolog és egyéb közhelyek. A számok mögött az ember. A rezsicsökkentéstől megittasult tekintetünket példának okáért vethetnénk a pékekre is, akik már három éve szolgálják a hazát, és nem emelnek árat. Bár azért minden aratás végén megpróbálják. Dinnye után jön a kenyérszezon. Augusztus 20. az új kenyérár ünnepe. Három éve az újabb áremelési szándékoké. Eddig elkaszálták őket. De most kiegyenesednek.Már fenik a lapátot. A liszt az nem annyi, a fűtésszámla sem, nem beszélve a minimálbérről. Esős volt a nyár. Emelni kell, ha beledöglünk is.
A kegyetlen átlagolás mellett persze a kilónkénti 260 forint a KSH-nál is úgy jön ki, hogy lehet kapni a fehéret 180 forint alatt is, meg extrázottat nagyon sokért. Igaz: utóbbi nem része a kimutatásnak, mert abban összehasonlítható dolgoknak kell lenniük – példának okáért a fornettis sajtos poginak –, meg olyasminek, amit sokan vesznek. A többség nem a teljes kiőrlésű, magvas barnát teszi be a kosárba félkilós kiszerelésben.
A helyzet az, hogy a kenyér árát sok minden határozza meg, de leginkább a kereslet. Márpedig a hihetetlenül gyors ütemű növekedésünk ellenére a fogyasztás még Orbán Viktor szerint sem bontakozhatott ki teljesen. A miniszterelnök úgy véli, majd most indulunk meg, amikor megoldották a devizahitel-problémát. Mindjárt az önkormányzati választások után. Vagy egy kicsit később, ha lemennek a perek. Vagy az után pár hónappal – addig már nem rontják sokkal tovább a forintot. Ha mázlink van, csak néhány villát vesznek.
