1. Brüsszeli beszéd: A számok és a szabályok bűvöletében éltünk. Persze nem mindig, hiszen láttuk, hogy Görögországban kézen-közön eurómilliárdok folynak el, de diszkréten félrenéztünk. Amikor beütött a krach, muszáj volt lépni, mégsem hagyhattuk, hogy levegyék az euróövezet épületéről a „Tiszta udvar, rendes ház” táblát. Gyorsan elköltöttünk egy brutális összeget, 240 milliárd eurót Görögország tatarozására, és az ott lakóknak új házirendet is készítettünk. Mostantól az államtól kevesebb fizetést és nyugdíjat kapnak, több adót fizetnek, kevesebbet költhetnek egészségügyre és oktatásra, és egyáltalán, húzzák meg magukat. Ettől majd minden rendbe jön. De nem jött, sőt minden rosszabbra fordult. A görögök elszegényedtek, egyre többen elvesztették a munkájukat, sztrájkoltak, tüntettek, és a tartozásukat sem tudják megadni. Először arra gondoltunk, hogy nem voltunk elég szigorúak, és még több megszorítást kellene keresztülnyomni az athéni parlamenten, de mi van, ha akkor a csökkentett béreket és nyugdíjakat sem tudják már kifizetni, mi pedig keresztet vethetünk a kölcsönadott pénzre.
2. Athéni beszéd: Évek óta nem akarják megérteni, hogy a nadrágszíjmeghúzásból csak még mélyebb gazdasági válság lesz, valami mást kellene kitalálni – kár, hogy a görög kormányok eddig lefeküdtek az EU-nak és az IMF-nek. Mi viszont véget vetünk ennek a rémálomnak. Ezt ígértük, és ezzel meg is nyertük a januári választást. Naná, hogy megijedtek Brüsszelben: olyan baloldali kormány Görögországban, amely nem fogad el több megszorítást? És újra akarja írni a gazdasági játékszabályokat? Csak keményen, gondoltuk, most mi diktáljuk a feltételeket. Pedig dehogy. Nem diktálunk mi itt semmit. Túl későn jöttünk rá, hogy az uniós egyeztetéseken nem érdemes erősködni, a leggazdagabb tagállamokkal ujjat húzni. Kőkemény tárgyalópartnerekkel ültünk szemben, akik azonnal észrevették, ha nem azt írtuk le, amit megbeszéltünk; ha azt írtuk le ugyan, de jókora késéssel nyújtottuk be; ha olyat ígértünk, amit úgysem tudunk betartani... Eljátszottuk a bizalmukat, és fel is dühítettük őket, amikor felpattantunk a tárgyalóasztaltól, és népszavazósdit játszottunk.
Kezdjük elölről, még nem késő. Böszmék voltunk, javítsuk ki.
