Ezt követően több mint egy évtizeden át semmi érdemleges nem történt. A 2007-ben 300 forintos belépő szinten elindított vizitdíjrendszer több szempontból is sokat javított volna a háziorvosok létfeltételein. Egyfelől többletbevételt, jövedelmi ugrást eredményezett volna egy olyan időszakban, amikorra a többi orvosi működési formához viszonyított kereseti előnyök már érezhetően erodálódtak. Fehérítette volna a rendszert: visszaszorította volna az orvosok számára is megalázó hálapénzszisztémát. Továbbá a kötelező vizitdíj kiszűrte volna az indokolatlanul vagy indokolatlanul gyakran betoppanó betegeket az átlagosnál több időt, nagyobb szellemi koncentrációt igénylő páciensek közül. Merthogy erről is őszintén beszélni kell: a háziorvosi munka nagyobb része rutinrobot. Sokkal kevesebb tanulási-fejlődési lehetőséget kínál, mint a szakorvosi rendelőkben, kórházakban, klinikákon folyó betegellátás. Ha az egészségpolitika azt szeretné, hogy a háziorvosok ne pusztán szakorvosi és kórházi beutaló irodák legyenek, hanem a mainál sokkal nagyobb arányban oldják is meg a betegek problémáit (ezt hívják szaknyelven definitív ellátásnak), akkor bizony szükség van az olyan szűrőmechanizmusokra is, mint a vizitdíj.
A második Orbán-kormány 2010 és 2014 között alig tett valamit a háziorvosok és a házi gyermekorvosok relatív pozíciójának javításáért. Ugyanakkor – szinte észrevétlenül – jelentősen nőttek a keresetek a kórházakban és a szakorvosi rendelőkben. Ebben a körben a teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosok egy főre jutó havi bruttó átlagkeresete – pótlékokkal, kiegészítésekkel együtt, az államkincstár teljes körű adatai szerint – 2013. III. negyedévében 549 347 Ft volt. Bár a háziorvosi jövedelmek tényleges nagyságáról és a persze a jövedelmekben mutatkozó különbségekről ugyanúgy nem tudunk semmi biztosat, mint húsz évvel ezelőtt, mégis okkal feltételezhetjük, hogy a legutóbbi három-négy évben a kórházi és a szakrendelői kollégákhoz képest a háziorvosok relatív pozíciója sokat romlott. „Nem tudjuk utolérni őket” –foglalta össze a háziorvosok panaszát a Népszabadságnak (2014. január 29.) Selmeczi Kamill, a FAK-OOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke. Ez magyarázza a médiából is jól kivehető növekvő elégedetlenséget, a szakma elöregedését, illetve azt, hogy növekszik a tartósan betöltetlen körzetek száma.
Ha mindezt együttesen szemléljük, világos, hogy a tervezett átalakítások mind egy irányba mutatnak: az önálló vállalkozói létből visszafelé, az alkalmazotti státusz felé.
A harmadik Orbán-kormány által kiszivárogtatott elképzelésekből, az ágazat irányításáért felelős államtitkár nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy ezt az újonnan keletkezett feszültséget oldani szeretnék. Megkezdődött az ígérgetés. Eldöntött ügynek tűnik, hogy a háziorvosok és a házi gyermekorvosok havi 130 ezer forint pluszpénzt kapnak a nekik továbbra is járó, többféle jogcímen kifizetett, 7-800 ezer forinton túlmenően. Bár a valóságban – természetesen – nem lehet a pénzeket megpántlikázni, a kormányzat szándéka szerint ez a központi költségvetésből kifizetésre kerülő 130 ezer forint a fűtés-világítás és egyéb rezsiköltségek, valamint a kisebb javítások elvégeztetésére van szánva. Korábban az volt az ígéret, hogy az aktuális praxispénz egésze bérre költhető lesz, mert az egyéb működési költségeket az önkormányzat vagy az állam fogja fedezni. Most ez jött helyette, ami lényegesen gyengébb ajánlat.
A nyilvánosság előtt elhangzott eddigi állásfoglalásokból úgy tűnik, hogy a háziorvosok szószólóit, az orvosi kamara képviselőit leginkább ma is a zsigerből jövő ösztönök vezérlik. Politikailag a Fidesz elkötelezettjei, ezért „támogathatónak és támogatandónak” mondják ezt az új programot. Nem veszik észre – vagy aki észreveszi, nem meri kimondani –, hogy az egészségügyi kormányzat csapdába csalja őket. Arra a madzagra, amellyel csalogatják őket, a kormány még további mézdarabokat is ígér: az orvosok mellett dolgozó asszisztensek bérének átvállalását, valamint az alapellátási praxisok mentesítését a helyi iparűzési adó (hipa) alól. Része a kormányzat tervének az is, hogy lazítsa a háziorvosok és az önkormányzatok közötti kötelékeket, aminek talán sok orvos örülni is fog, csak azt nem gondolják most végig, hogy ezzel egyidejűleg a kormánytól, ezen belül pedig az OEP-től való függőségük viszont nőni fog. Márpedig az orvostársadalom eme fontos szegmensének a viszonylag kedvező helyzete évtizedeken át arra épült, hogy – a betegeken kívül –két urat szolgáltak, így egyiküknek sem voltak totálisan kiszolgáltatva. És tegyük még gyorsan hozzá, a szakminisztérium a háziorvosoknak egy sor többletfeladatot is elő akar írni. Olyanokat, amelyek elvben helyeselhetők is (legyen több szűrővizsgálat, a háziorvosok működjenek együtt a szakrendelőkkel és a kórházakkal, gyűjtsenek a betegekről több statisztikát stb.).
Ám ha mindezt együttesen szemléljük, világos, hogy a tervezett átalakítások mind egy irányba mutatnak: az önálló vállalkozói létből visszafelé, az alkalmazotti státusz felé. Ha az állam akarja megmondani, hogy az orvos mire költheti a bevételét, hogy melyik laboratóriumba küldje a beteget, ha az állam fizeti az orvos mellett dolgozó alkalmazottat meg a villanyszámlát és egyebeket, ha az orvos olyan vállalkozó, akit mentesítenek az általános adókötelezettség alól (hipa), az eszközvásárlásokat pedig a kormányzat által osztogatott EU-pénzekből lehet csak kifizetni, akkor a rendszer visszahullik abba az állapotba, amelyben 1989 előtt volt. Ha nem védik meg magukat, akkor a háziorvosok azt fogják kapni politikai hűségjutalomként, amit a magyar társadalom sok más csoportja – büntetésként.
* A szerző egészségügyi közgazdász.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
