galéria megtekintése

Gombnyomogatók

9 komment


Fekete Gy. Attila

Immár a napnál is világosabb, hogy Gulyás Gergely és Kövér László nem értett egyet Matolcsyék eszement költekezésének titkosításával. Előbbi újságírók előtt el is ismerte, hogy kizárólag a frakciófegyelem miatt voksolt igennel a törvény módosítására. Kövér ezt nem mondta ki ugyan, de nemtetszését ország-világ tudtára adta azzal, hogy az utolsó pillanatig kivárt, és így küldte tovább azt a köztársasági elnöknek, akit viszont már nem kötött a frakciófegyelem, így megtehette, hogy nem írja alá, hanem normakontrollt kérve az Alkotmánybírósághoz továbbítja az új paragrafusokat.

Nem először védekezik Gulyás módjára a frakciófegyelemmel egy képviselő valamely még a sajátjai szerint is rossz, alkotmánysértő vagy csupán bizonyos érdekkörök sumákolását, lopását, közvagyonlenyúlását segítő törvény kapcsán. S általában hozzáteszik: „így működik a többpárti parlamenti demokrácia".

Ez persze nem igaz. Valódi demokráciában legalábbis nem. David Cameron brit miniszterelnök 2013-ban ádáz küzdelmet vívott azért, hogy megszerezze a parlament támogatását a szíriai beavatkozáshoz. Nem kapta meg. És ez nyilván nem csak az ellenzéken múlt. Nem támogatták a sajátjai sem, legalábbis nem elegen ahhoz, hogy az esetleg átszavazó ellenzékiekkel együtt meglegyen az igenlő többség.

 

Náluk az ilyesmi nagyon hosszú ideje kizárt. Elképzelhetetlen, hogy ha a mindenkori miniszterelnök akar valamit, a kormánypárti frakciók szembemenjenek vele csak azért, mert a képviselők meggyőződésből, vagy pláne szakmai alapon nem értenek egyet az előterjesztéssel. Olykor akadnak üdítő kivételek, magányos harcosok, de akinek különvéleménye van, hamar a partvonalon kívül találja magát, gombnyomó karrierje ezzel örökre véget ér.

Ebből levonható az a következtetés, hogy a brit parlamenti rendszer nem többpárti és nem is demokratikus, bár az is lehet, hogy a miénk nem az.

Csak azt nem értem, ha ennyire ragaszkodnak a frakciófegyelemhez, miért nem adják ki a Parlamentet bérbe, múzeumnak, könyvtárnak, bárminek. És miért fizetnek még mindig frakciónyi gombnyomogatót, amikor a döntés úgyis az lesz, amit a kormánypárti frakcióvezetők akarnak.

Ők néhányan akár egy cukrászdában is lezavarhatnák a szavazásokat, semmi változást nem éreznénk a mai gyakorlathoz képest. Hacsak azt nem, hogy milliókat spórolhatnánk a villany- és a fűtés­számlán. Viszont nem kellene hithű párttagokról időről időre megállapítanunk, hogy a mandátumukért bármit képesek aláírni, beterjeszteni, amit a kezükbe nyomnak. Nem kellene a meggyőződésükre apellálni, személyre szabott juttatásokkal vagy botlásaik elsimításával megvenni/megzsarolni őket, és rákényszeríteni, hogy olyan törvényeket vegyenek a nevükre, amelyeknek a tartalmából egy szót sem értenek.

Persze a választások mindenkori nyerteseinek így kényelmes. Ők abban érdekeltek, hogy náluk érjen véget a világ, ne működjön tovább a többpárti demokrácia. Egy párt is elég, ha az jó és fegyelmezett. És főként, tud titkot tartani.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.