Gombamód

Nemcsak krumplilaksánk van borkorcsolyának, hanem juhtúrós pogácsánk és erdélyi recept szerint készült pampuszkánk is, más-más táskákból kerülnek elő, s landolnak a faasztalon. Magunk vagyunk a nemzeti sokszínűség: szilágyságiak, bihariak, palócok, még egy illiberális politikai elemző sem tudna fogást találni rajtunk. Egy nyelvőr meg pláne nem: épp a két palóc feladványát fejtegetjük, miszerint mi történik, ha valaki „térbetyűvel kalamol a hívelősifonyhoz”. Akár egy Tóth Árpád-verssor, de lehetne Kosztolányi is, ha nem akarnánk mindenáron megfejteni, csak a dallamát engednénk át a fülünkön.

„Térdével rúgja meg a hűtőt.” Ugye milyen csalódás? Jobb néha, ha nem tudjuk, melyik szó mit jelent, lám, az illiberális is milyen hajlékony, mint az illéri-illéri előre, aztán meg kiderül róla, hogy dehogy előre, sokkal inkább hátra, be a hátsó sufnik, sötét pincék mélyére, ahol már csak az egerekkel meg a pockokkal vagyunk egy csapatban.

A fránya pockokkal. Akik képesek voltak megrágni a nemzet szarvasgombáját. Bepusziltak belőle húsz grammot legalább, emiatt nem tudták megtalálói hibátlan feketeségében átnyújtani a nemzet agrárminiszterének a nemzet kincsét, az egy kiló huszonnyolc dekás Tuber aestivumot, aminek prózai neve nyári szarvasgomba, hazánkban ez a leginkább elterjedt. Ízben és árban nyomába nem ér a Tuber melanosporumnak, a buja illatú, valóban fűszerként használt perigordinak, ami jellemzően Franciaországban terem, de azzal, hogy leírtuk ezt a mondatot, máris aljas liberális hazaellenségek lettünk, akik még annak se örülnek, hogy az ország legnagyobb szarvasgombája kipreparálva ott lesz majd a Vajdahunyad várában, járhasson csodájára mindenki.

A nemzetáruló pockok által kirágott félélesztőnyi lyukat meg majd befedik műgyantával, folt ne essék a becsületünkön, hogy nekünk már a narancsunk is kicsi, sárga és savanyú, most meg még egy hibátlan trüffelre se futotta.