galéria megtekintése

Globális médiaháború

2 komment


Kőműves Anita

Azerbajdzsánban nem okoztak nagy meglepetést a Panama-dokumentumok. Pedig ott egészen az elnöki családig ért a botrány, amelyet a Mossack Fonseca ügyvédi irodától kiszivárgott dokumentumok okoztak. Kiderült ugyanis, hogy egy offshore cégen keresztül Ilham Alijev és családja tulajdonában van egy jól jövedelmező aranybánya. Ám Bakuban ez nem nagy ügy: évek óta nyilvánosak azok a dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy offshore vállalatokon keresztül az Alijev családé a fél ország. Az elnök lányainak a nevén van egy mobiltelefon-társaság, amely sorra nyeri az állami szerződéseket, továbbá egy, a nemzeti légitársaságot kiszolgáló, busásan jövedelmező cég is. Az Alijev családhoz köthetők a Baku belvárosát modernizáló ingatlanfejlesztők és az Eurovíziós Dalfesztivál üvegpalotáját építő cégek is. Most csak annyi derült ki, hogy az említett bányában a korábban sejtettnél is nagyobb az elnöki család tulajdoni hányada.

Mindezt onnan tudjuk, hogy egy újságírónő, Hadízsa Iszmajilova feltárta és dokumentumokkal bizonyította, hogy a fenti vállalkozások offshore cégeken keresztül mind az elnöki család tulajdonában vannak. Alijev nyilvánosan nem reagált az említett cikkekre, de Iszmajilova élete egyre nehezebb lett: fenyegetéseket kapott, intim felvételekkel zsarolták. 2014 decemberében mondvacsinált indokkal letartóztatták, majd tavaly nyáron hét és fél év börtönre ítélték.

Alijev washingtoni útjára készülve, hogy jobb színben tűnjön fel, kegyelmet adott több mint két tucat politikai fogolynak a közel százból. Ám Hadízsa Iszmajilova továbbra is börtönben van. Ez mutatja, hogy Alijev mennyire fél tőle, és azt is, milyen óriási ereje van a tényfeltáró újságírásnak. Azerbajdzsánban elég volt egyetlen kemény újságírónő, és a rezsim annyira megijedt, hogy a nemzetközi tiltakozás ellenére egy átlátszó ürüggyel börtönbe csukatta.

 

És nem csak az azeri rezsim retteg egyre jobban a nyilvánosságtól. Az internet megjelenésével súlyos válságba került az újságírás, ám jelenleg nem csak amiatt kell aggódni, lesz-e, aki megfizeti a tényfeltáró munkát. Egyre több országban nemcsak hogy nem tudnak megélni az újságírók, de saját kormányuk is üldözi őket, vagy ellehetetleníti munkájukat. A Riporterek Határok Nélkül nevű civil szervezet múlt héten nyilvánosságra hozott jelentésében azt írja: elnyomó törvényekkel, börtönbüntetésekkel és az internet korlátozásával ütnek vissza a kormányok, amelyek egyre rosszabbul viselik, hogy fény derül sötét ügyeikre. Egymás után fogadják el a sajtót a nemzetbiztonság nevében korlátozó törvényeket – sokszor nem is túl ügyesen palástolva, hogy a terrorizmus elleni küzdelem csak fügefalevél. A valódi cél az újságírók megregulázása. Törökországban sorra állnak bíróság elé az Erdogan elnököt kritizáló újságírók. Egyiptomban, Líbiában és Mexikóban a romló biztonsági helyzet veszélyezteti az újságírókat. Lengyelországban a kormány egyre erősebb, a média feletti kontrollja aggasztja a szervezetet.

A háború pedig csak keményebb lesz: az újságírók egyre ügyesebben használják az internet és a digitális kor előnyeit – például több százan együttműködnek egy Panama-iratok méretű kiszivárogtatás feldolgozásán. Az elnyomó rezsimek azonban ott ütnek vissza, ahol tudnak: megfigyelik, lehallgatják, üldözik az ügyeiket kutató tényfeltárókat. A nyers erő a hatalom oldalán áll. Hadízsa akármilyen bátor, a bakui börtönben nem tudja folytatni a munkát. Mi pedig csak remélhetjük, hogy mindig lesz, aki átveszi bebörtönzött társai helyét.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.