Az EU-ba vágyó kis balkáni ország kormánya az utóbbi években túlzottan elfoglalt volt ahhoz, hogy az egészségüggyel vagy más társadalmi problémákkal törődjön. A kabinet minden percét felemésztette a szoborállítás. Az utóbbi hét évben több mint száz monumentális szobrot emeltek Szkopjében, amelyet immár Európa leggiccsesebb fővárosának neveznek. A politikusokból, építészekből és történészekből álló stábnak nem sikerült megtalálni a közös nevezőt a város arculatát illetően, így különböző korokat és stílusokat idéző bronz- és márványszobrok gondoskodnak az émelyítő diszharmóniáról.
A belvárosban sétálva a macedón történelem nagy alakjai, hősök és művészek magasodnak az ember fölé. Nagy Sándor makedón király apjától, II. Fülöptől Teréz anyáig mindenki kapott egy talpalatnyi szoborhelyet a félmilliós fővárosban. Szkopjét mintegy 15 lovas szobor ékesíti, de mind eltörpül a belváros főterén álló alkotás mellett. A 22 méter magas alkotás olyan grandiózusra sikerült, hogy a főtérről nézve a lovasban nem, csak a ló farában lehet gyönyörködni. Mindenki egyetért abban, hogy Nagy Sándor ül a lovon, ám a kormány nem akarta, hogy elfajuljon a közös történelem fölött vívott háború a görögökkel – akik az ország neve miatt évek óta megvétózzák Macedónia EU- és NATO-tagságát –, ezért a semleges „Harcos lovon" nevet adták az alkotásnak.
Az üzenet világos: a kis ország nagy múlttal rendelkezik, akármit mondanak is a szomszédai. A függetlenségét 1991-ben kivívó volt jugoszláv tagköztársaságban, a balkáni régió egyik legszegényebb országában nagy erőkkel folyik az identitásépítés. Míg a külvárosi utcákon nemzetközi luxusmárkák hirdetőtáblái alatt kispolskik parkolnak, a belvárosba érve a jellegzetes brit emeletes buszok, double-deckerek húznak el a Nagy Sándor anyját, Olümpiászt ábrázoló szobor mellett.
Az identitásépítés sokakat felháborít. Úgy vélik, a Skopje 2014 projekt, amelynek részeként nemcsak szobrokkal szórták tele a fővárost, de számos kormányzati épület is új köntöst kapott, fontos gondokról – mondjuk az egészségügyről – tereli el a figyelmet. S persze az erőforrásokat. A beruházás pontos költségét senki nem tudja megmondani. Nikola Gruevszki jobboldali kormánya annyit elismert, hogy a tervezett 80 millió euró helyett 200 millió euróra ugrott a büdzsé. A Balkan Insight oknyomozó újságírója, Tamara Causidis szerint azonban legalább 560 millió eurót fordítottak az állami kasszából a főváros felcicomázására. Az értetlenkedő külföldiek számára csak egy tanácsa van az újságírónak: „Ha valaki meg akarja érteni a macedón belpolitikát, látogasson el a főtérre." Aztán irány a budapesti Szabadság tér.
