galéria megtekintése

Ganéjos ágyak

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 28. számában
jelent meg.


Hajba Ferenc
Népszabadság

A melegágyak országa vagyunk. A trágyával fűtött, ganéjos ágyaké, miként a Magyar Néprajzi Lexikon szerint évszázadokkal ezelőtt hívták őket. A melegágyakat újabban főleg politikai szimbólumként használják a hazai közéletben. A Jobbik a közbeszerzést szokta a korrupció melegágyának nevezni, a Transparency International tavaly a hazai felsőoktatást tartotta annak.

Schiffer András, az LMP frakcióvezetője pedig a köztulajdonban álló és monopolhelyzetük miatt versenypiaci szereplőnek nem számító állami cégek reklámjait, hirdetéseit tiltaná meg, mondván, ezek szükségtelenek, a kormány propagandájának eszközei, s a korrupció melegágyai. Nyilvánvalóan azok. A rendszerváltás óta valamennyire mindegyik kormány idején azok voltak. Irányított kifizetőhelyek. Nemcsak sajtóbirodalom kialakítására, erősítésére használták őket, hanem a hozzájuk közel álló más szervezetek, intézmények, ügyek támogatására is.

Mindegyik kormány úgy gondolta, hogy az állam ő maga. Következésképpen az állami cégek a választói akarat értelmében őket kell szolgálják. Többek között az ő médiájukat. A baloldali kormányok szemérmesebben, szerencsétlenkedve, némi történelmi lelkiismeret-furdalással, így az ellenoldalnak is juttatva; a jobboldal gátlástalanul, akadályok nélkül támogatja – jórészt hirdetések útján – a saját szócsöveit. Erre az állami tulajdon a legalkalmasabb, noha azért esetenként magáncégeket is lehet motiválni arra, hogy ott hirdessen – vagy ott ne –, ahol az ezért valamilyen módon neki hálás állam szeretné.

 

Az LMP látlelete tehát pontos, szándéka érthető, mégsem hinném, hogy a monopolhelyzetű cégek hirdetéseinek, reklámjainak a törvényi tiltása volna a megoldás. Hirdetés alatt ugyanis nemcsak termékreklámokat kell érteni, vannak imázshirdetések is, melyek monopolcégek esetében is logikusan lehetségesek.

Ugyancsak halott ötletnek gondolom bírósági vagy törvényhozási úton felosztani az állami cégek, intézmények, szervezetek hirdetésekre szánt pénzeit. Mi alapján döntenék el, hogy kinek, mennyi járna? A példányszám alapján? Az valóban fontos mutató, de minden médiának van körülhatárolható olvasóközönsége, célcsoportja, presztízsértéke is, egy kisebb példányszámú újság is lehet idehaza és külföldön mérvadó, s a tudományos publikációk esetében használt kifejezésével élve a „citációs indexe” is magas.

Az abban feladott hirdetés többet érhet, mint egy tömeglapban megjelent. Igazságot ebben az ügyben bírói úton szolgáltatni nem lehet. Bármennyire kétségesnek tartják is sokan, a megoldás mégiscsak a valóságos piac, amely persze nálunk jelenleg torz, és durván uralja a politika. A totális állami uralom, az állami tulajdon – történjen bár az emberek által kedvezően fogadott rezsicsökkentés érdekében – víziója a szabad piac helyett életképtelen. Hosszú távon ez a konstrukció még állami imázshirdetésekkel is fenntarthatatlan.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.