Futólépésben

S mi értjük is. Itt nem törvény hatására veszti el közpénz jellegét a közvagyon, vagyonvesztésről pedig szó sem lehet, hiszen a főváros nem külsős szereplőnek játssza át a különféle vagyonelemeket, hanem az államnak. Kormánycélok megvalósítására adja át az iskolákat, a kórházakat, a temetőt, az uszodát, fosztja meg profitjától a közműcégeit, míg másokról – lásd agglomerációs járatok – a feladat finanszírozhatatlansága miatt mond le. De már maga sem tagadja, hogy Budapest gazdasági mozgástere olyan ütemben szűkül, ahogy a kormányzati táncos partin hajtogatják alatta az újságpapírt. Gyorsan. Most már csak úgy fél lábbal imbolyog a csücskén. S ha váratlan esemény – mondjuk a Petőfi hídról hulló betondarabok – kilendítenék az egyensúlyából, akkor Tarlós István beveti frappáns mondatát: nem az elmúlt öt évben lett harmincéves. Vagy leállít egyet a megcsappant számú beruházások közül.

Nem sokból válogathat. Az újpalotai villamos pénzét már viszi a 3-as metró rekonstrukciója. Az úszóvébét viszont milliárdokkal támogatja a főváros. S ha még olimpia is lesz – elvégre azt nem lehet Budapest nélkül rendezni –, akkor itt tejjel-mézzel folyik a Kánaán! Új híd, autóutak, stadionok meg olyan lakásépítés, amit a csok se látott.

Addig is van közös cél: a futóturizmus fejlesztése. Ez lehet az egyik legdinamikusabban fejlődő terület a következő években, amely szemléletet formál, kézzelfogható gazdasági haszna van, ráadásul pozitív külföldi médiavisszhangot generál – csillantotta fel Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Vélhetőleg a most formálódó turisztikai együttműködés jegyében, hiszen ­Tarlós István decemberben még rendeletet módosított volna a fővárosi futóversenyek számának évi hatról háromra csökkentése érdekében.