A magyar kormánynak fontos, ha szavalhat arról, hogy a nemzeti ünnepeket határon túl töltsék az iskolások. Mai írásunkból kiderül, annyira már nem fontos, hogy időben el is utalja rá a pénzt. Ez összefoglalja a NER „nemzetpolitikáját”. Mindent a szemnek, semmit a kéznek.
Adunk kettős állampolgárságot, de nem társítunk hozzá semmilyen ösztönzőt, ami a szülőföldjükön tarthatná a magyar fiatalokat, akik tömegesen el is indulnak. Nem az anyaországba, hanem oda, ahová mi is százezerszám: Nyugat-Európába. Szimbolikus gesztus van, pénz, munka, gondolat nincs. Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár is azt mondta lapunknak nemrég: Szabadkára mégsem kell egyetem, mert a vajdasági magyarok kevesen vannak ahhoz, alig negyedmillióan. Senki nem figyelt fel rá itthon, hogy a kormány lemondott egy 250 ezres magyar közösségről. Kár a befektetésért.
Azt, hogy a határon túlra kijussanak a magyar könyvek és az ottani munkák eljussanak hozzánk, évek óta nem tudja megoldani a kormány. Ám a fontos dolgokra, így Szász Jenő Nemzetstratégiai Kutatóintézetére kerül mindig pénz. Semjén Zsolt sem felejt el majd belovagolni az erdélyi bennszülöttekhez jeles alkalmakon, hogy üveggyöngyöket szórhasson szét, Kövér László is kitűzi majd a székely zászlót, ha kell, a magyar Parlament épületére.
