Szívünk szerint hűtenénk azok lelkesedését, akik most azt remélik, a Deka fellépésével végre minden megváltozik. Hogy miként az egyik alapító – de talán ő sem egészen komolyan – reméli: Orbán Viktor legott belátja, hogy ez így nem mehet tovább, ezért félreáll, a Fidesz pedig mélyen magába néz, s mire zöldbe öltöznek a fák, a demokratikus átalakulás is lezajlik.
Ugyanakkor azok szkepszisét is csitítanánk, akik keserűen vonogatják a vállukat, hogy ugyan, volt már itt Milla, Haha, Most-Mi... Ez is csak egy újabb mozaikszó, nem számít egy öltést se.
De, számít. A hatalmába belegyönyörödött Fidesz görcsösen ismételgeti magának, hogy az első, hegyomlásszerű győzelem után a siker immár osztályrésze. Lám, másodszor is megkapta a kétharmadot, a nemzet együttműködik, hűsége töretlen. Valószínűleg hiszik is, amit az általuk fenntartott sajtóban olvasnak. Hogy a lázongók csak fizetett provokátorok, netán amerikai kémek, esetleg megtévesztettek. És ez a hit kikezdhetetlen. Addig garantáltan kitart, amíg Orbán és köre a papírdobozba gyűjtött személyes holmijával a hátsó ajtón el nem hagyja az államigazgatást.
