Brian De Palma és William Friedkin aggodalmasan nézett egymásra, amikor George Lucas levetítette nekik 1977-ben a Csillagok háborúját. Azt előbbi odavetette, hogy élete legrosszabb filmjén van túl, az utóbbi engedékenyebb volt: gyerekprodukciónak és dajkamesének titulálta kollégája és barátja művét. Akkor még nem tudták: az úgynevezett új Hollywood-korszak végét jelenti Lucas intergalaktikus szappanoperája, és hamarosan a franchise fogalma lép a rendezők kultusza helyébe.
Senki sem bízott a sikerben, még Lucas is inkább elment legjobb barátjával, Steven Spielberggel piknikezni a nyitóhétvégén. Neki ez a túra is megérte, hiszen ekkor találták ki Indiana Jones kalandjait. És közben soha nem látott sorok kígyóztak a mozipénztáraknál. De Lucasnak nem is a jegybevétel hozta el máig tartó királyságát, hanem az: olyan szerződést kötött a stúdióval, amely kizárólagos jogot biztosított neki az úgynevezett merchandise-termékek forgalmazására. Senki sem értette, hogy ezért a korábban elhanyagolható bevételért cserébe miért mond le rendezői gázsija egy részéről.
A Star Wars logójával és szereplőivel készített használati és dísztárgyak, játékok és mütyürök bevételéből aztán szép lassan felépítette a Lucasfilmet. A birodalom visszavág és A jedi visszatér című folytatásokat már saját zsebből finanszírozhatta. George Lucas nem szerette Hollywoodot, az álomgyár viszont imádta őt. A mítosz, amit teremtett, mindent felülírt: teremtőjét és a rendszert egyaránt.
