A terrorizmus a gyengék stratégiája, látványos kegyetlensége az erőtlenség bizonyítéka – állítja Yuval Noah Harari hadtörténész. Szerinte azért dúlnak fel bennünket az Iszlám Állam és más terrorszervezetek visszataszító bűnei, mert olyan környezetben élünk, amelyben szinte megszűnt a politikai erőszak. A fejlett államok élén békében cserélik egymást a politikusok, országaik pedig olyan erőt képviselnek, amelyről a terroristák csak álmodnak.
A merényletekkel a távol-keleti harcművészet mintájára a túlerőben lévő ellenséget próbálják úgy kimozdítani, hogy saját bukását előidézve önmaga ellen fordítsa hatalmát. Harari szerint a New York-i ikertornyok elleni támadással célt is értek: az Egyesült Államok olyan aránytalan válaszlépéseket tett, ami a Közel-Keleten megteremtette a fundamentalizmus táptalaját.
Elbizonytalanodott fundamentalisták ők – teszi hozzá Slavoj Zizek szlovén filozófus –, olyanok, akik önmagukat a Nyugat által tartott tükörben szemlélik. Igazi szélsőségesek tudomást sem vennének rólunk – mondja. Tény, hogy az Iszlám Állam által HD-ban kínált horror akadályozza, hogy érzelemmentesen gondoljuk át viszonyunkat a fundamentalista terrorhoz.
