Eltelt a tíz év és még azelőtt jó néhány, és szinte semmit sem tettünk azért, hogy ehhez a helyzethez az itthon a földből élők vagy arra vágyók alkalmazkodhassanak, majd most kézzel-lábbal kapálózunk a külföldiek földszerzése ellen. Miközben a termőföld jelentős része most sem azok kezében van, akik azon termelnek, és a tulajdonosok gyakran egy fityinget sem akarnak a földből szerzett bevételből a termelésbe, az ökoszisztéma fenntartásába visszaforgatni.
|
A Jobbik parlamenti demonstrációja júniusban
Soós Lajos / MTI |
Bizonyára lennének a külföldi érdeklődők között hozzájuk hasonlóan szimplán befektetési célból vásárlók, de alighanem olyanok is, akik további tőkét, tudást hoznának a hazai agráriumba. Márpedig a magyar földnek ma ez hiányzik a legjobban: a tőke és az innováció. Ha ettől elzárjuk a vidéket, akkor rosszul sáfárkodunk az egyik legnagyobb értékünkkel.
Mennyivel európaibb és magyarabb is lenne azt hangoztatni, hogy az ország alapvetően azoknak a földszerzését támogatja, akik mezőgazdasági tevékenységből kívánnak megélni, tevékenységükkel segítenek a természeti állapotaink fenntartásában, javításában, a vidék szociális problémáinak megoldásában – legyenek akár külföldiek, akár magyarok.
Amit teszünk ma földjeinkkel, vizeinkkel, az az utánunk következő nemzedék sorsát is érinti. És az ő gyermekeikét is. A fenntartható fejlődés olyan szlogen, amelyet nap mint nap érdemes bölcsen mérlegre tenni – mondta Áder János köztársasági elnök a parlament keddi alakuló ülésén.
Amit a rendszerváltás óta tettünk a földjeinkkel, annak a bölcsességhez nem volt köze. Éppen a föld lett a politikai átalakulás legnagyobb áldozata. Huszonöt éve hallgatjuk a politikusoktól, hogy a magyar föld mekkora nagy érték, miközben negyedszázada nem tudjuk eldönteni, mit is akarunk kezdeni vele.
Az-e a célunk, hogy a leghatékonyabban hasznosulva járuljon hozzá az országban megtermelt javainkhoz, vagy inkább a vidéken élők minél nagyobb szociális biztonságát akarjuk vele elérni, vagy a természeti környezetünk minél egészségesebb megőrzése, utódainkra hagyása a legfőbb érdek. Ha mindhárom, akkor ezeket hogyan akarjuk együtt elérni?
Pusztán ellenállni a külföldiek földszerzésének nagyjából annyit ér, mintha a németek balatoni vagy az írek budapesti ingatlanszerzésének szabtunk volna gátat, hiszen önmagában attól nem lesz jó tulajdonosa a földnek valaki, ha magyar. Ez még a magyar földre is igaz, látunk rá példát eleget.
Ráadásul egész Európa tudja és alkalmazza azokat a jogi módszereket, amelyekkel egy a földtől távol élő, abban csak pénzügyi befektetést látó vevőt megakadályozhat a tulajdonszerzésben, ha akar, miközben mindenben eleget tesz az uniós elvárásoknak is.
Ez a történet valójában ennyi, a többi politikai habverés, ami csak arra jó – ha sikerül elérni, hogy egyetlen külföldi se vegyen itt termőföldet –, hogy úgy tehessünk, mintha megoldottuk volna a magyar mezőgazdaság problémáját, miközben az égvilágon semmilyen bajt nem orvosoltuk.
