A Mai Belváros című, magát függetlennek füllentő lap címoldalon tudósít a Belváros önkormányzata és a Szentkirályi Ásványvíz Kft. kánikulai akciójáról. Soha nem találnák ki, maga a polgármester oszt vizet – mit tesz isten? – éppen a Szent István-bazilika előtt. A kerületben csak Belvárosi Banderasnak hívott Szentgyörgyvölgyi Péter a címlapfotó tanúsága szerint magabiztos mosollyal nyújtja át a turistáknak a hűtött palackokat. Merjük remélni, nem bevándorlóknak, ilyen-olyan menekülteknek adogatja a magyar föld mély rétegeinek kincsét ez nemes gesztusoktól duzzadó fiatalember! De nem kell, hogy aggódjunk a Belvárosban igen jól elhelyezkedő Szentgyörgyvölgyi család jövőbeli sorsáért, hiszen a frappáns cím eloszlatja a legmegátalkodottabbak kételyeit is: „Vízzel enyhítették a járókelők szomját”. Tetszenek érteni: a kép háttérben a bazilika főbejárata, előterében a tikkasztó hőségben Szentgyörgyvölgyi vizet fakaszt az alumíniumbódéból. Szép.
Az újság harmadik oldalán kiemelt információ, az egykori bányász híradók stílusában, idézem szöveghűen: „Az én városom facebook közösségi oldal a >Nap Polgármestere Civilben< címmel tüntette ki Szentgyörgyvölgyi Péter polgármestert, aki a tikkasztó hőségben szabadidejében osztotta a vizet a járókelőknek a Bazilika előtt”. Nehéz levegőhöz jutni ekkora hőstett hallatán, utoljára a boldoggá avatott Kalkuttai Teréz anya vitt véghez valami hasonlót, igaz, ő az önzetlen segítést és testi-lelki gyógyítást élethivatásának tekintette, így aztán nem volt sem munka-, sem szabadideje.
De a mi polgármesterünk a tikkasztó, majdnem kalkuttai hőségben, ráadásul a szabadidejében cselekedte a jót embertársaival! Nem ám úgy, mint híresen szerény elődje, aki munkaidőben havat lapátolt, hogy kiszabadítsa a Belvárost a tél fogságából. Na, jó, ne legyünk igazságtalanok, a karácsonyfaosztáskor a szabadidejében mindig mosolyogva választott fát Marika néninek, akit már a húsvéti sonkaosztásnál megismert. A belvárosi újság is Rogán-hagyaték, tudja a dolgát, és bár Szentgyörgyvölgyi úr az első három oldalon mindössze öt alkalommal szerepel, biztosak vagyunk benne, hogy „Értünk dolgozik” vagy „Két végén égeti a gyertyát”, esetleg „Várost és közösséget épít” címmel rovat indul, és a kisnyugdíjasok végre bepillanthatnak a városvezető heroikus hétköznapjaiba.
Fent és lent, észt és vizet osztanak. A regnáló hatalom prominensei kitanítanak belvárosi és erdélyi polgárt, sarokba zavarják Európát, hogy címlapra kerüljenek. Orbán a leglaposabb csúsztatással hirdeti ki a nemzeti konzultáció végeredményét: magas százalékokban „a magyarok” ezt meg ezt akarják. Nyolcmillió kérdőívből egymilliónál valamivel többen, akik visszaküldték a preparált, előfeszített kérdésekre a válaszokat! Értjük. A többi csaknem hétmillió biztos nem a nemzet része. Pedig nincs mitől tartaniuk: nem a nullához konvergáló politikai teljesítmény dönti el a hírértéket, hanem a helyi és országos médiára egyaránt rátenyerelő hatalom. Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt. Persze hogy közpénzből.
De nincs mitől tartaniuk azért sem, mert a magyarokat Orbán szerint nem szerető baloldal történetesen szabadságra ment. A szóvivők reagálnak, az aktivisták pedig, ha kell, majd kitalálnak valami tök kreatív flashmobot. Nyár van, hosszú, forró nyár.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
