galéria megtekintése

Fizetek, fő... úr!

38 komment


Révész Sándor

„Basszus, ebben az évben leszek 65, és Tarlós most akarja elvenni Gyula ajándékát, az ingyenbékávét. Előre szólok, hogy nem fogok tüntetni a magamfajta matuzsálemek ingyenbékávéjáért, mert Tarlósnak kivételesen igaza van. Ha nem is örülök neki." Van két István, aki most kivételesen egyetért. Az egyikkel, a liberális Hellel, aki a fentieket kiírta a Facebookra, gyakran értünk egyet, a másikkal, Tarlóssal ritkán. De most igen. Mire ez a borús évtized véget ér, s a következő derűs beköszönt, Tarlós már nem lesz főpolgármester, én pedig akkor leszek annyi, mint Hell most, és remélhetőleg valamennyien fizetni fogunk a békávéért.

Ehhez azonban másik kormány kellene. Mert ami most van, nem velünk ért egyet, hanem Gyulával. A Hornnal. De honnan lesz nekünk olyan kormányunk, amelyben a mostaniak sem lesznek benne, meg azok sem, akik Horn örökségének eme súlyos részét hordozzák? És akik képesek voltak 2010-ben mindenkinek ingyenes BKV-t ígérni?! Ezen pártok képviselői, amilyen érzékenyek szociálisan önmaguk iránt, még abban is egyetértettek, hogy az országgyűlési képviselők is ingyen tömegközlekedjenek. Közlekedhetnek is, ha az üzemanyagkártyájukat bérletre váltják.

Nem ők, hanem a Hell Istvánok az igazi hazafiak. Akik akkor is a haza üdvét nézik, ha a zsebüknek fáj. Mert a haza üdvéről van itt szó. A haza akkor üdvözül, ha meggondoltan és értelmesen költi a pénzét. Mindegy, mekkora tételről van szó, mert ugyanaz a felfogás, dön­tési rutin működik kicsiben és nagyban. Volna egy nagyon egyszerű maxima: minden közforint kiadásához erős indokok kellenek. Lehet erős indokok alapján 65 év feletti embereket is, alattiakat is a többiektől különféle tekintetben elté­rően kezelni, és erre közpénzt szánni. De a 65 év felettiség a világon semmit nem indokol. Még azt is nehéz lenne statisztikai adatok alapján kimutatni, hogy az idősek – pláne a fővárosiak – többnyire rossz anyagi helyzetben lennének. De általánosítani biztosan nem lehet. Semmilyen értelmes érv nem szól amellett, hogy bármilyen korú és státuszú, rendezett anyagi körülmények között élő embereket az adófizetők utaztassanak. Amellett sem, hogy egy előnyös helyzetű, jól eleresztett deák harmadannyiért kapja a bérletet, mint a vele egykorú, hátrányos helyzetű, alulképzett, lemorzsolódott fiatal.

 

2013-ban, amikor egy percre némi közérdeklődés támadt a magyarországi tömegközlekedés díjszabásainak abszurditásai iránt, jól rácsodálkoztunk, hogy több mint negyvenféle kedvezmény létezik, 7,5 millió ember, a lakosság háromnegyed része jogosult valamilyen kedvezményre, egy átlagos napon a 130 ezer utasnak csak a ­15%-a vesz teljes árú jegyet, és az önköltség 100 forintjából csak 18-at fizetnek az utazók, 82-t az adófizetők. Hol az a lángelme, aki ezeket a számokat szociális érvekkel vagy bármilyen logikával meg tudja magyarázni?! Miközben beteg, rokkant emberek százezrei vesztették el az ingyenes bérletüket, mert még korhatár alatt voltak, és az illetményük már nem számított nyugdíjnak!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.