galéria megtekintése

Fideszes társasjáték

2 komment


N. Kósa Judit

Micsoda marhaság – szűrhette át bosszúsan a fogai között a szavakat a nagy döntéshozó –, Magyar Nyelvstratégiai Intézet, ki a nyavalyának van szüksége ilyesmire? Húzza le, fiam, a listáról, de ízibe.

Így képzeljük valahogy a jelenetet, hogyan jutott a magyar nyelv jövőjét gyémántösvényre helyezni hivatott tudományos műhely a Medgyessy Péternek fontos Design Terminál meg a Boross Péter gyámkodásával nagyra nőtt Nemzeti Örökség Intézete sorsára. Aztán persze nagy lehetett a kuncogás a háttérben, de szólni senki se mert, hogy főnök, ezt a nyelvstratégiai izét mi magunk hoztuk létre nem is olyan rég, a ballibsik meg csak verték a huppot, hogy mekkora marhaság.

Egyszóval szórakoztató jelenetekben sincs most hiány, amikor a bürokráciacsökkentés népboldogító jelszavával gyalulnak, és közben hullik a forgács is. Tanulságos például nézni, hogyan hízik a rendszer történeti-ideológiai megalapozására hivatott Szakály Sándor-féle Veritas intézet, és hogyan jelentéktelenedik el ezzel párhuzamosan a korábbi kisgömböc, Schmidt Mária mindenevő intézete.

 

De ennél is érdekesebb, ami Szőcs Géza hagymázas rémálmával, a MaNDA-val történik. Igaz, az érdekes nem jó szó arra, hogy az esztelen vagdalkozásnak a jelek szerint áldozatul esik a kényszerű társintézmény, a magyar filmvagyont kezelő, a nemritkán padlásokról-pajtákból előkerülő celluloidokat a biztos pusztulástól megmentő filmarchívum is. De ettől eltekintve a MaNDA sorsa tantörténet. A magyar kultúra fölött rövid időre teljhatalmat kapó, habókos alak egyszer csak nagyot álmodik, és kitalálja, hogy digitalizáljunk gyorsan mindent, ami a hazai könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban van. Erre a kissé strukturálatlan ötletre intézményt alapít, majd természetesen építkezés is indul, ami pedig elképzelhetetlen Garancsi István közreműködése nélkül – de tudjuk, ez mellékszál. Időközben számolatlanul elfolyik sok százmillió forint, hogy a végén, a MaNDA halálra ítélésekor egy lépéssel se legyünk közelebb a nemzeti kulturális értékek digitalizációjához, magyarán hozzáférhetőségéhez, mint amikor az eszeveszett pénzköltés elindult.

Pontosabban: jó néhány lépéssel közelebb vagyunk, hiszen időközben egy magáncég elképesztő gazdagságú online archívumot hozott létre adattárakból, újságokból és periodikákból, és léteznek olyan közösségi kezdeményezések is, mint a páratlan fotóarchívum, az ingyen hozzáférhető Fortepan. Abból azonban, hogy a MaNDA éveken át csinált drága pénzért valamit, az égadta világon semmit nem profitált a nemzet. Az adóforintokból fenntartott közgyűjtemények kincseiből a köz továbbra sem lát semmit a számítógépe előtt ülve, de még csak arra sem született átfogó terv, hogy a jövőben hogyan, milyen közös alapelvek szerint, miféle hozzáférhetőséggel induljon meg az összehangolt, átfogó digitalizálás. A sokat hivatkozott nemzet bánatosan visszatérhet a startvonalhoz, és legalább kétszer kimarad a dobásból.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető