Orbán Viktor tökéletes jogi magyarázattal és nyilvánosan megtagadta Habony Árpádot. Miskolci sajtótájékoztatóján először azzal a fordulattal próbált kifarolni az újságírói kérdés elől, hogy ilyen nevű ember semmilyen állami kifizetési listán nem szerepel, forduljon a népesség-nyilvántartóhoz.
Második nekifutásra Orbán indignálódva kifakadt: semmilyen hivatalos kapcsolatban nem áll Habony Árpáddal, és nem tud mit kezdeni azzal, hogy ki milyen tanácsadónak nevezi magát, illetve a sajtó kit nevez az ő tanácsadójának. Szerinte a kormánynak az a dolga, hogy kivonja magát az ilyen „feszkók” alól, ezek az ügyek ugyanis a Századvégre tartoznak.
A kívülálló fantáziája ilyenkor elszabadul, s nem azért, mert rögzítheti magában, hogy milyen előrelátó volt Orbán Viktor, aki a kezdet kezdetétől tartózkodott e kapcsolat bármiféle hivatalos formába öntésétől, holott annyi tanácsadója, megbízottja van, mint égen a csillag. Nem is azért, mert örül, hogy „lám, levették a kezüket Árpiról”, akit sokan a belső körben fiók-Raszputyinként emlegettek, ugyanakkor G. Fodor Gábor nagy ívű Narancs-interjújában ösztönös zseninek állította be, s mint legendáról beszélt róla. Orbán azonban – úgy tűnik – mégsem szeretné a rejtélyes egykori kendóbajnokot és koronaőrt összekötni saját személyével, jogászi pallérozottsággal igyekszik levakarni magáról. Azt mondja, tanult a korábbi esetekből.
Az már nem ismert, hogy vajon közölték-e ezt Habony Árpáddal, s hogy ha igen, akkor a vadonatúj kormánypárti médiatulajdonlás amolyan mini politikai száműzetés-e? Tényleg betelt a pohár, vagy mindez színjáték? Lehet, hogy szó sincs semmiféle beáldozásról, Viktor lezsírozta Árpival, hogy „öreg, feszkó van, mostantól fogva úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást…” Habony különleges képessége szerint úgy marad a háttérben, hogy azért előtérben legyen. Van annyira öntörvényű, hogy nem különösebben érdekli „fellépéseinek” fogadtatása, a közvélemény róla alkotott képe.
