A szabadkőművességről, „a szocialisták, kommunisták és nihilisták modern eretnekségéről”, az összes mesterséges fogamzásgátló módszer erkölcstelenségéről – egyebek között ezekről tartotta fontosnak korábban enciklikát, azaz a pásztorokhoz és a nyájhoz szóló körlevelet kiadni a pápai tanítóhivatal.
A felsorolással a legkevésbé sem azt kívánnánk sugallni, hogy az enciklikák a nem hívők számára mérsékelt jelentőségűek lennének (különösen nekünk, magyaroknak: az apostoli megnyilatkozások sorában a magyarság sorsát érintő levelek kifejezetten felülreprezentáltak; egyedül az ’56-os forradalom három enciklikát inspirált, de külön körlevél született a honfoglalás ezeréves évfordulójáról is).
Éppen ellenkezőleg: a katolikus egyházfők a fennmaradt iratokban szinte mindig az egyház által aktuálisan a legfontosabbnak ítélt problémákkal foglalkoztak – egy olyan országból, ahol a kormány értelmes ki- és bevándorlás-politika megalkotása helyett éppen kerítés építésre fordítja a szűkös állami erőforrásokat, milyen alapon kritizálhatnánk, hogy nem mindig sikerült eltalálni, mi számít igazán fontosnak? –, és olykor valóban a világ sorsát formálni képes útmutatásokat alkottak.
