Felvidéki fecskék

Eközben mértékadó felmérések azt igazolják, hogy a szlovákiai nemzetrészünk gyalogpolgárai közül egyre többen unnak rá ezekre a recsegő bakelitlemezekre. Szeretnék, hogy végre a két párt vezetői ne csak szólamaikban, hanem tetteikben is igyekezzenek értelmes egyezségre jutni. Amihez a felvidéki magyarság sorskérdéseit és valós érdekeit szem előtt tartó, nem pedig a pártszempontokat érvényesítő budapesti kormánypolitika is hozzájárulhatna.

A kabinet Erdélyben és a Vajdaságban bizonyíthatóan kegyenceket és mostohagyermekeket különböztet meg: mostanság újra az RMDSZ, hosszabb ideje pedig a VMSZ számít kedvencnek, az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint az öt vajdasági magyar politikai tömörülés mintha büntetésben volna. Szlovákiában még elfogultabbak, hiszen számukra csak az MKP létezik, a Híd Kövér László megítélése szerint nemzetáruló, mások pedig semmibe veszik. Pedig két éve legalább 140 ezer felvidéki magyar voksolt erre a pártra, amelynek támogatottsága azóta egyszer sem süllyedt az ötszázalékos parlamenti küszöb alá.

S nem a „becsehelést”, hanem a demokratikusan gondolkodó szlovákokkal való együttműködést hirdetik. Ezért a politikai bölcsesség és a valódi nemzetpolitikai érdek azt kívánná, hogy legalább a révkomáromi kezdeményezésre a Fidesz illetékesei ne vonják össze rosszallóan a szemöldöküket. S akkor az MKP vezetői is kivárnák, hogy a két révkomáromi politikai fecske képes-e legalább a kikeletet elhozni a szlovákiai magyar közéletbe, vagy kezdeményezésük az olykor lappangó, máskor sistergő ellentétek miatt nem lesz több hamvába holt ötletnél.