Eszem ágában sincs a felelősséget kizárólag a befogadó országokra hárítani. A lélektanilag sebezhető második és harmadik nemzedék mindenféle hatalom és érdekcsoport könnyű prédájává vált.
Az iszlám hitgyakorlat nem ismer központi irányítást: ahány mecset, annyi tanult vagy képzetlen, épeszű vagy fanatikus elöljáró. A szekularitás elvét tiszteletben tartó államok pedig késve és félénken védekeztek a szervezett uszítás ellen.
Marokkóban és Jordániában, ahol a világi és vallási főhatalom egy kézben van, nyugat-európai értelemben vett demokráciáról ugyan nem beszélhetünk, de a szélsőségeseket gyorsan és határozottan kivonják a forgalomból. Indonéziában, a legnépesebb muzulmán országban a parlamenti demokrácia mechanizmusai már kiépültek, a muzulmán többségű Malájföldön etnikai és felekezeti béke van.
Anélkül, hogy Budapestről kívánnám megoldani Párizs, Berlin vagy Brüsszel gondjait, úgy vélem, az arab-török eredetű polgárok jelenléte nem okoz szükségszerűen veszélyt, Európa a következő száz évben sem kényszerül kulturális örökségének megtagadására.
A multikulturalizmus mint társadalomszervező elv, ha ezen egymástól elkülönült, egymással szemben álló közösségeket értünk, valóban megbukott. Ennek ellentéte a teljes integráció és a teljes szekularizáció. Ennek megkerülhetetlen feltétele a befogadottak státusának egyértelmű meghatározása. Ha vendégként tekintenek rájuk, a vendéglátás módját és idejét, a vendégek és vendéglátók kölcsönös jogait pontosan, és a befogadottak számára is egyértelműen kell meghatározni. Ha bevándorlónak minősülnek (Németországban például nyíltan kimondják, hogy demográfiai és gazdasági okokból erre van szükség), akkor nemcsak felajánlani, hanem elérhetővé is kell tenni a teljes integrációt. Röviden: a bevándorlókat és leszármazottaikat németté, franciává, svéddé kell változtatni. Ebben a bonyolult és bizonyára hosszú folyamatban nagy segítség a nyugat-európai államokban már megvalósult teljes szekularizáció. Nem csupán a vallás és az állam, hanem a magán- és a közszféra következetes elválasztása.
A felnőtt és kiskorú szírekből, afgánokból, pakisztániakból bizonyára hosszabb idő után válik muzulmán vallású (vagy vallástalan) német, francia, svéd polgár, mint a már nemzedékek óta megtelepedett (hajdani) bevándorlók gyermekeiből. De Franciaországban, ahol a köztársasági elnök lehetett félig magyar, számtalan miniszter és képviselő lengyel, arab, vietnami eredetű, Hollandiában, ahol Amszterdam polgármestere lehet marokkói, több bizalommal néznek a jövőbe, mint nálunk, ahol a magyar útlevéllel felszerelt erdélyiek, vajdaságiak, kárpátaljaiak nem Budapestre, hanem Londonba, Párizsba, Berlinbe vándorolnak.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
