galéria megtekintése

Féljünk-e az erkölcstantól?

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 16. számában
jelent meg.

Fenyődi Andrea
Népszabadság

Az április végi általános iskolai beiratkozáson a szülőknek nyilatkozni kell arról, hogy gyermekük erkölcstan vagy hit- és erkölcstan oktatásában részesüljön-e. A második, ötödik és hatodik évfolyamba lépő gyerekek szülei is dönthetnek ugyanerről.

A 2013/2014-es tanévben bevezetett erkölcstan tantárgy sok vitát váltott ki, csakúgy, mint az alternatív hit- és erkölcstan. A viharos sajtómegjelenések kevésbé világították meg azt a folyamatot, amelyben a tantárgy megszületett. Aggodalmat szülhetett, hogy sokáig nem lehetett tudni, mi lesz a tantárgy tartalma. A Nemzeti Alaptanterv, a kerettantervek, majd a tankönyvek mutatják be a tantárgy tartalmi kérdéseit és tanítási koncepcióját, ám ezek szakmai véleményezésére alig került hangsúly a médiában. A bevezetés óta eltelt időben pedig kevés reflexió gyűlt össze a pedagógusok tapasztalatairól. A szülők jelenleg sem sokkal többet tudnak arról, mi történik ezeken az órákon, mint tavaly ilyenkor.

Aki elolvasta a teljes tantervet, láthatta, hogy a tematika konkrét erkölcsi problémák, esetleges erkölcsi tanítások, intelmek helyett – amitől sokan félhettek előzetesen – a mindennapi élet területeit járja be, úgy, hogy az évek során a témák ismétlődnek, szélesednek,mélyülnek. A tantárgy szemléletváltást tükröz azzal, hogy ezeket a területeket a gyerekek nézőpontjából vizsgáljuk, elsősorban tapasztalataikat, élményeiket, véleményeiket, ítéleteiket előhíva. A felmerülő erkölcsi kérdések, helyzetek, dilemmák konkrét helyzetekben jelennek meg. Mit tegyek, ha megbántottak? Segítsünk-e ismeretleneknek? Kié az elvesztett pénztárca? Kell-e titkot tartanom az interneten? Hazudjak-e a barátomról, ha rosszat tett? Az ehhez hasonló kérdések több mérlegelést, döntést kívánnak a gyerekektől már kiskorukban is. A szokatlan módon, kérdésekben megírt kerettanterv a pedagógusoknak kínál javaslatokat arra, hogy egy-egy résztémát hogyan közelítsenek meg. Az egyik legizgalmasabb dolog az erkölcstan tanításában a tananyag-feldolgozás rugalmassága. Az óra témája lehet mindaz, amit a gyerekek felvetnek vagy amiről a pedagógus látja, hogy felkeltette az érdeklődést.

 

A gyerekek véleményének és szemléletmódjának középpontba állításából és a tananyag rugalmasságának elvéből következik, hogy a tanítás módja eltér az egyéb tantárgyakétól. Inkább a felfedeztetéshez hasonlít: a gyerekek segítséggel, moderálással maguk vitatják meg a tanár által előkészített, de változtatható témákat. Ezért a tantárgy javasolt fő módszere a beszélgetés, a vita. A gyerekek így gyakorolják az önkifejezést, véleményalkotást, a másikra figyelést, együttműködést is. Egyes vélemények szerint ennek a tanítási koncepciónak hátránya, hogy nem ad egyértelmű útmutatást a gyerekeknek: nem mondja meg, mi a helyes, a jó, az igaz. Ennek nem csak az az oka, hogy a legtöbb területen a felnőttek között is viták vannak az elvek tekintetében. (A gyerekek különösen kíméletlenül kérdezhetnek rá ellentmondásokra: Lopás-e az internetes tartalomletöltés? Ha védjük az állatokat, miért eszünk csirkét? Ha nekem nem szabad csúnyán beszélni, a felnőttek miért tehetik?) Naivitás lenne azt hinni, hogy a most „megtanított”, esetleg számon kért szép állítások majd erkölcsi elvekként segítenek a gyerekek döntéseiben. A kisgyerek születése óta alakítja magában ezeket az elveket. Az iskolában azt tehetjük, hogy felvetünk olyan helyzeteket, amelyekben erkölcsi döntés elé kerülhetünk, és több ismeretet szerezve a témáról, mások gondolatait is meghallgatva tudatosabban megvizsgáljuk saját véleményünket. A pedagógus gondolatai azonban ebben a körben ugyanúgy fontosak.

A gyerekekre tehát nincs ráerőltetve vélemény. Az egyik gyakran hallott visszajelzés az erkölcstantanároktól, -tanítóktól, hogy a gyerekek azért szeretik az órákat, mert szeretnek magukról beszélni. Ugyan a tanterv témái több más tantárgyban is megjelennek, ezen az órán van lehetőség és idő arra is, hogy a gyerekek elmondhassák véleményüket. Ettől válhat személyes élménnyé ez a tanulás. Igen, ez is tanulás, fejlődés, csak jóval nehezebb mérni, ellenőrizni a változást. De, ha jó szemlélettel tanítják, akkor az iskolákban helye van egy olyan tantárgynak, amely a gyerekek gondolatait és aktivitását tekinti legfontosabbnak.

A szerző pedagógus

***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.