Ez amúgy nem meglepő. Az erdélyi (és nem erdélyi) jobboldal egyre gyakrabban inspirálódik a posztszovjet térségből.
A Tőkés-tábor ideológiai műhelyeként működő Mensura Transylvanica elemzőcsoport egyik tanulmányában egyebek mellett azt boncolgatja, hogy a román–moldáv egyesülés miként nyitná meg az utat Székelyföld autonómiája előtt. Úgy érvelnek, hogy Bukarest részéről nem lenne szalonképes, ha felszámolná a moldovai gagauzok 1994 óta meglevő autonómiáját, másrészt nehezen védhető álláspont lenne, ha a magyar közösségtől megtagadná ugyanezt.
A gondolatkísérletként tálalt elemzés nyomán sokan drukkolnak a román–moldáv egyesülésnek.
A Németh Zsolt külügyi államtitkár közreműködésével szervezett Bálványosi Szabadegyetem autonómiapaneljének egyik meghívottja tavaly Mihail Formuzal gagauz kormányzó volt.
A RMDSZ is keresi és hivatkozási alapként használja a másutt működő autonómiákat, de példákat általában nyugatra keres: Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban. De a Zsirinovszkij-terv más okból maradt visszhangtalanul. Az RMDSZ abból indul ki, hogy az erdélyi magyarságnak többletjogokat csakis békés eszközökkel lehet kiharcolni. Ebből következik, hogy eleve kizárt minden olyan elképzelés vagy próbálkozás, amely a többségi nemzetben félelmet kelthet. A románok pedig mindennél jobban féltik az országuk területi épségét.
Amúgy éppen a románoknak van tapasztalatuk és éppen az ukránokkal arról, hogy hova visz a félelem vezérelte politika. Sokáig értetlenül álltak azelőtt, hogy Kijevvel képtelenség a legapróbb előrelépést is elérni a kétoldalú viszonyban, pláne kisebbségi kérdésben.
Aztán, 2012 decemberében készült egy kutatás ukrán és román közéleti szereplők körében a két ország kölcsönös megítéléséről: a szakértőket is meglepte, hogy Kijevben mennyire tartanak Bukaresttől.
Tanulság kellene, hogy legyen ez azok számára, akik a magyar külügyminiszter bukaresti látogatásai után rendszerint csalódottan megjegyzik, hogy megint elmulasztotta jól odamondani az „oláhoknak”. Az odamondás, a „nemzetközi érdekérvényesítés” hangzatos jelszóval folytatott harcos politizálás nem vezet sehova.
Az autonómia szemszögéből a lassú lépések politikájánál csak az lenne rosszabb, ha tényleg sikerülne ráijeszteni a románokra.
