Negro anyakönyvi kivonatát ugyan nem tudják már módosítani, ő győri marad, munkaköri leírása sem változik, ám elköltözik otthonából a torok kéményseprője. Idehaza nem nevezték ki unikumnak a fekete fickót, de legalább az maradt, aki volt. A marketingeseknek nem tetszik ugyan a koromfekete ruhája, próbálták színében és ízében is „mézesíteni, gyümölcsösíteni”, – de mindenféle kísérlet ellenére klasszikus formája megmaradt annak, akinek született: Negrónak.
Szegény kéményseprőnek mozgalmas élete van. A Győri Keksz a világra hozta, aztán cégestől együtt eladták: vevője, a Danone ellen még vásárlási bojkottot is hirdettek azok a magyarok, akik a Pilóta kekszet, a Vaníliás karikát, a Balaton szeletet meg a Negrót jobban szeretik a mindenütt kapható, számukra egyenízű márkáknál.
Sok haszna nem lett a laza hazai összefogásnak, de legalább nem szüntette be a Negro gyártását új, francia tulajdonosa, mondjuk azzal az indokkal, hogy szopogatása után fekete lesz az ember nyelve. Tavasztól azonban mégis bekövetkezhet a baj, mert az amerikai tulajdonosok hivatalosan is közölték: megkezdik a tárgyalásokat a potenciális vevőkkel a most éppen a Mondelez International csoporthoz tartozó Győri Keksz Kft., a Negro, és vele együtt az azt gyártó győri bázis eladásáról. Az egykori régi győri gyár most üresen, kifosztottan pusztul, az egykori cukorka és kekszgyártás aromájából már semmit sem érezni a közelben.
